A polgármestert kérdeztük

Új folyam IV./2. szám 2016-ot egy sor médiumban a pályázatok éveként emlegetik, számos lehetőség nyílik meg az önkormányzatok számára is a TOP, VP, és egyéb, turizmust és vidéki fejlesztéseket támogató pályázatok keretében. tovább »

Polgármesteri köszöntő

Új folyam III/12. szám Az elmúlt esztendőt összegző mondatokat kértünk Pázmánd polgármesterasszonyától, de meggyőzött: év végi számvetés helyett inkább tekintsünk a jövőbe, annyi izgalmas dolog előtt áll településünk, hogy érdemesebb azzal foglalkoznunk… tovább »

A polgármesterasszonyt kérdeztük…

Új folyam III/11. szám Közeleg az advent, s nem csak a családokban, de a falu közösségében is a hagyományok szerint zajlik majd a karácsonyi készülődés. Idén mi kerül a falu karácsonyfája alá? tovább »

Pázmánd a siker útján

 Új folyam III/5. szám Bicskei irodájában fogadott Tessely Zoltán, a térség országgyűlési képviselője, ahol korábban Pázmánd polgármestere, Virányiné Reichenbach Mónika is egyeztetett sportcsarnok ügyben. – Képviselő úr! Közel félmilliárdos beruházás, C-típusú sportcsarnok tovább »

Falukerülőn, Pázmándon

Új folyam III/5. szám Nem keveset packázott az időjárás a szervezőkkel. Egyik nap esett, másik nap zuhogott, bizonytalanná téve az immáron hagyományosnak nevezhető egynapos falukerülő túrát. Pünkösdvasárnapon aztán a nagyon áhított nyárelejei időjárás segített tovább »

 

Derűs, borús…

Új folyam V./2. szám

Derűs borús...Találgassunk, miről is van szó?

A hangulatról? Az időjárásról?

A Pázmándi hírvivő híreiről?

Hát persze, hogy egyszerre mindenről, hangulatról, időjárásról, a bimbódzó ta­vaszról, a bo­londos-szelek nyargalásáról, a felhők vonulásáról.

Ha kisüt a nap, jókedvre derülünk, ha felhők kúsznak fölénk, a kedvünk is elborul.

És jönnek a hírek: derűsek, eredményesek, megrendítők. Az egyik lelket melengető, a másiktól meg­borzongunk.

S, hogy még bonyolultabb legyen az egész: vannak pillanatok, amikor az egyik ember számára a jó hír is keserű, a napsütés is bosszantó, a másikkal meg épp madarat lehetne fogatni, legyen bármilyen körülöttünk a nagyvilág, borítsák az eget bármilyen viharfelhők…

Emberek vagyunk, s ez azt is jelenti, hogy hangulatemberek vagyunk.

Mint az időjárás. Különösen így kora tavasszal… 

Bormustra a Hegyalja Vendéglőben

Új folyam V./2. szám

„A Pázmánd 500 éves ünnepségsorozathoz kapcsolódva rendezte meg a Szekértoló Egyesület az idei BOR­MUSTRÁT január 28-án a Hegyalja vendéglőben, ahol a helyi boros­gazdák 65 bormintáját kóstolta meg a hivatásos borászokból álló nívós szakembergárda” – írta meg a Páz­mánd Község Fórum Facebook oldalán a Szekértoló Egyesület. Amint azt a posztban olvashatjuk: „a megszokott arcok mellett örömteli volt, hogy olyan fiatalok is csatlakoztak hozzánk, akik most, vagy nemrégiben kezdtek el foglalkozni a témával. A négy asztaltársaságban zajló kötetlen beszélgetések során számba vettük.

Bormustra a Hegyalja vendéglőben_1

a borok értékeit ill. megbeszéltük a további tennivalókat, hogy a tavasszal megrendezésre kerülő borversenyen minél szebb borokkal találkozhassunk majd. Szeretnénk köszönetet mondani a résztvevő boros­gaz­dáknak, szakértőinknek, támogatóinknak és a Hegyalja Vendéglőnek, hogy hozzájárultak a rendezvény sikeres lebonyolításához!” A közösségi oldalon megjelent beszámolót 120 beszédes fotó illusztrálja, amelyeket Dinnyés Ferenc készített.

Mikorra várható a sportközpont nyilvános átadása?

Új folyam V./2. szám

Megkérdeztük a polgármestert

monikep– Tudom, hogy mindenki türelmetlenül várja a csodaszép új Sportközpontunk átadását – magam is –, de sajnos vannak még adminisztratív kötelezettségek, amiknek eleget kell tenni – kezdi a választ Virányiné Reichenbach Mónika, Pázmánd polgármestere. – Örömmel jelenthetem, hogy az építkezés befejeződött, a műszaki átadás megtörtént, jelenleg az építési napló ellenőrzése folyik a az illetékes hatóság részéről, s ha az megtörtént, akkor folyamodhatunk a használatbavételi engedélyért. Remé­nyeink szerint áprilisban mindenképpen elkezdődhetnek a tornaórák és a sportfoglalkozások.

– Gondolom, a mindennapos használatot megelőzi majd egy ünnepélyes átadó…

– Nem is egy! Háromnaposra tervezzük az ünneplést, egy teljes hétvégét szánunk annak, hogy mindenki örülhessen ennek a megvalósult álomnak. Pénteki napra tervezzük az ünnepélyes és hivatalos átadást a szakállamtitkárság részvételével. Ekkor vehetik először birtokba az iskolás gyerekek a létesítményt, ők fogják majd bemutatni a vendégeknek, milyen sportágak kapnak majd teret a központban. Szombaton a családok is megismerkedhetnek ezekkel a sportágakkal, ekkor a szakedzők kalauzolják majd az érdeklődőket. Ez olyan családi sportnap lesz, amit este a vado­natúj sportközpontban megrendezett jótékonysági bállal fejezünk be. Vasárnap tervezzük felszentelni majd a létesítményt, ekkor egy fiatalos, gitárzenés szentmise is lesz délelőtt, amire szeretettel várjuk a jezsuita rendfőnököt is, a mise után pedig agapéval köszöntjük a résztvevőket.

– A különböző, Pázmándon eddig nem elérhető sportágakhoz megfelelő szaktudást is kell biztosítani…

– Természetesen arra törekszünk, hogy a sportoktatás és az edzések megfelelő szakedzők irányításával folyjanak majd. Már zajlanak az egyeztetések az FTC és Vasas különböző szakosztályaival az együttműködésekről. Itt szeretném elmondani, mekkora öröm számunkra, hogy Pázmánd nagyon modern és komoly és vívófelszerelést kapott, olyat, ami regionális versenyek megrendezésére is alkalmas. A vívás mindhárom fegyverneme elérhető lesz, négy pást áll rendelkezésünkre minden kapcsolódó berendezéssel, ami a vívósporthoz és a versenyekhez szükséges. A megnyitó ünnepségek idejére befejeződnek az egyeztetések a szakosztályokkal és pontos beosztásunk lesz arról is, hogy mely sportágak mikor, milyen keretek között lesznek elérhetők és gyakorolhatók Pázmánd vadonatúj sportközpontjában.

Sportközpont született_2

Szabó Hédy

Jó étel, jó élet

Új folyam V./2. szám

Február 24-én az egészséges táplálkozásról rendezett előadást Pázmánd Község Önkormányzata, ebből az alkalomból kérdeztem Dr. Virányiné Dr. Reichenbach Mónika polgár­mesterasszonyt és Kuhinko Vivien előadót.

Monika_2SZNI: Napjainkban rengeteget lehet olvasni, hallani az egészséges táplálkozásról, ám legtöbbször túlságosan felületes szinten, vagy reklám céllal, hogy egy-egy „egész­séges” terméket eladjanak nekünk. A mai előadást szakember, személyi edző tartotta az önkormányzat dolgozóinak. Mi volt a célja az összejövetelnek?

Virányiné Reichenbach Mónika: Legutóbbi beszélgetésünkben is említettem, hogy úgy gondolom, az embert kell a középpontba állítani. Az egészséges életmód és táplálkozás alapvető szükséglete az embernek, a családnak. Valóban, sokat hallani róla, de a megvalósítás már egy következő lépés. Ebben három szinten szeretnénk segíteni az embereket. A intézményekhez és a sportközpothoz kapcsolódóan, illetve szakembereken keresztül. A mai előadás első állomása volt ennek a tevékenységünknek. Hogy lássuk, mik az alapok, és mit kellene megvalósítanunk.

SZNI: Hogyan szólhatnak bele az intézmények abba, hogy mi legyen egy pázmándi tányérján?!

VRM: Közvetlenül természetesen sehogy. Az óvodai és iskolai étkeztetés egészségessé tétele a célunk. Otthon természetesen mindenki azt főz, amit akar, hiszen az egész­ség bizonyos szinten választás kérdése. Azonban az az önkormányzat felelőssége, hogy az intézményekben egészséges ételekhez jussanak a gyermekeink. Az első lépés ehhez a szakemberek bevonása.

SZNI: Sokféle családi háttérből, különféle szokásokkal érkeznek a gyerekek…

VRM: Igen, de vannak alap dolgok, például a finomított cukrok kerülése, a cukros üdítőitalok, édességek, chipsek mellőzése. Valamint, ha alapanyagként előnyben részesülnek a teljes élelmiszerek (teljes kiőrlésű liszt, friss zöldség, gyümölcs), az mindenkinek hasznára van.

A sportközpont működésének elindulása is jó alkalom lesz, hogy a sporthoz kapcsolódóan az egészséges étkezésre is felhívjuk lakosaink figyelmét. Előadás­sorozatot tervezünk szakemberek bevonásával, ahol intézményeink dolgozói, illetve az érdeklődők, könnyen hozzáférhető módon, szakmai forrásból hallhatnak az egészséges életmódról, és segítséget kapnak a gyakorlati megvalósításhoz. Nem csak magazin szintű közhelyeket, hanem valóban használható elveket, információkat szeretnénk átadni.

Jó étel jó élet_1

Az előadáson Kuhinko Vivientől praktikus ötletekkel fűszerezett alapozást kaptunk az egészséges táplálkozást illetően. Leg­fon­tosabb elvként kiemelhető, hogy ajánlatos csökkenteni a feldolgozott élelmiszerek, a cukrok és a szénhidrátok arányát. A szakember kiemelt néhány olyan „ételt”, amelyet ő legszívesebben TILOS címkével látna el. Ezek a cukros üdítők, hiszen mint mondta: „kár ezekkel elrontani az étrendünket, csak üres cukor, és ráadásul rá lehet szokni. Ha igényeljük az üdítőt, készítsünk házi szörpöt, például bodzaszörpöt. Ebben legalább mi kontrolláljuk a cukrot” – javasolta. Tiltólistás továbbá a fehér búzaliszt (helyette javasolt a zabliszt, a teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt, rizsliszt, kukoricaliszt), és az édességek: „ha megnézel egy szelet csokit, hány gramm szénhidrát, nem is tűnik soknak – igen ám, de ez majdnem teljes egészében cukor! Tulajdon­képpen nem eszel semmit, csak cukrot.” Az előadó szerint ártalmas még a hidrogénezett olaj (a tipikus napraforgó étolaj, amely leggyakrabban kapható, hidrogénezett. Válasszunk inkább úgynevezett hidegen sajtolt napraforgóolajat, vagy más, hidegen sajtolt olajat.) Végül pedig – hangsúlyozta Vivien – kerüljük az adalékanyagok (pl. ízfokozók, tartósítószerek, állományjavítók) használatát!

Jó étel jó élet_2

A szakember előadásában arra is felhívta a figyelmet, hogy az egész­séges étkezés nem egyenlő a fogyókúrával. „Éhezni nem jó, sőt TILOS! Az egészséges életmód nem erről szól. Miért? Mert ha éhezik a szervezet, elkezd energiát nyerni az izmokból, lebontani azokat. Ha éhezünk, akkor a bevitt táplálékot elraktározza a szervezet, hiszen fél attól, hogy éhezni fog újra, így raktároz magának, hogy tudjon miből energiát nyerni” – magyarázta Kuhinko Vivien, a nemzetközi személyi edző végzettséggel rendelkező fiatal szakember.

SZNI: Személyi edző, és több mozgásforma edzője vagy. Mi inspirált, hogy erre a pályára lépj?

Jó étel jó élet_6Kuhinkó Vivien: Érdekelt a test működése, és hogy hogyan lehet rendbe tenni. Ugyanis mindig bajom volt magammal, pedig én még szerencsés vagyok, könnyen kézben tartható szervezettel vagyok megáldva. Elgondolkod­tam, hogy ha nekem, ezzel a testtel ennyi törődni valóm van, akkor milyen lehet más embereknek?! Segíteni akartam az embereken. A módszereket először magamon próbáltam ki. Az iskola is gyakorlati hangsúlyú volt. A diplomamunkám során egy kliensemmel egy
60 napos programot vittem végig. Összegezve: szeretem az embereket, érdekel, hogy milyen az életük.

SZNI: A közönség az előadáson nyitott, aktív volt. Milyen hatást vársz ettől?

KV: A mostani találkozás célja az volt, hogy az embereket egy új élet kezdetéhez vezessem el. Tudom, el fognak gondolkodni azokon, amiket mondtam. Például akár az étkezés és testmozgás kapcsolatán. De ha első lépésként csak annyit változtat valaki, hogy fehér kenyér helyett rozskenyeret eszik, az már megnyugtató számomra.

SZNI: Fehérváron rendszeresen tartasz edzéseket, adsz életmód tanácsokat. Megfigyeltem, hogy az edzéseken, az előadásokon többségében nők vesznek részt. A te tapasztalataid is ilyenek?

KV: Sajnos nálam is hasonlóan: kevés a férfi. Ami azért nem áldásos, mert a férfiak – hacsak nem fizikai dolgozók – még a nőknél is kevesebbet mozognak. A nők legalább a házimunkával, a gyerekekkel végzett teendőkkel megmozdulnak, miközben a férfi (tisztelet a kivételnek) passzív marad. Ha kihasználhatom ezt az alkalmat, azt üzenem a férfiaknak, hogy az egészségük érdekében álljanak fel a tévé elől és mozogjanak!

SZNI: Mi a jutalma a mozgásnak és az egészséges étkezésnek? Klien­seid milyen eredményeket érnek el a tanácsaidat követve?

KV: Magukévá tudnak tenni egy egészséges életmódot. Boldogab­bak, több az energiájuk, jobban néznek ki, elégedetté válnak a testükkel.

 

Beszélgetőtárs:
dr. Szilágyi-Nagy Ildikó

Sportközpont született

Új folyam V./2. szám

Május eleje volt 2016-ban, amikor az alapkő letételi ünnepséget rendezte a falu vezetése az iskola kertjében. A sportcsarnok építésének első, kezdeti lépése volt ez, s alig egy év múltán, 2017. márciusában ismét örülhetünk: a várva várt létesítmény építése befejeződött!

 Sportközpont született_3

– Az épület felavatása után az iskola élete is gyökeresen megváltozik – mondja örömmel Perjés András testnevelő és iskolaigazgató, valamint Balogh Imre, Pázmánd új testnevelő tanára. – Nemsokára emlék lesz az az idő, amikor a Művelődési Ház adott helyet a testnevelési óráknak. Az oda- és visszaút sok időt elvett az oktatásból, így most majd ezt is „megnyerjük”. Az első osztálytól kezdve – sőt, már nagycsoportos óvodásoknak is – tarthatunk testnevelési órákat, szakköröket, sportfoglalkozásokat az új tornateremben. A nagyobb tanulók részt vehetnek vívás, röplabda, kézilabda, labdarúgás képzéseken is. Ezen kívül csaknem minden, ami sport, szóba jöhet immáron a csarnokban. Küzdő­sportok is lesznek, cselgáncs képzés, és sorolhatnánk vég nélkül az új lehetőségeket.

Ismereteink szerint bárki jöhet majd mozogni, aki sportolni szeretne. A kapuk mindenkinek nyitva lesznek a délutáni edzésekre. A sportköröket szakemberek, profi testnevelők tartják majd. Ha igény lesz, bérbe is adják majd az épületet. A legjövedelmezőbb persze az lenne, ha a nap 24 órájában ki lenne használva, persze ehhez nagyon jó szervezés és ügyelő is kell majd.

– Bizonyára nagy focibajnokságok is lesznek, tavaszi és őszi fordulókkal – folytatják a testnevelők. – Természetesen speciális, könnyű labdával, amely nem pattog hatalmasat és nem okoz kárt a falakban. A kihasználást segíti, hogy nemcsak „egy csarnokot” kaptunk, mert az épületet hatalmas függönyökkel három részre lehet majd választani, s így egyszerre több foglalkozást is lehet majd tartani. Egyik felén mehet a kosarazás, a másikon a vívás, és ha kell, a harmadikon talán a néptáncosok gyakorolhatnak majd. Elképzeléseink szerint diákolimpiát és párbajtőr versenyeket is rendezünk majd, hiszen a kialakítás profi rendezésekre is lehetőséget nyújt. Ha elkészülnek a mobil lelátók, akár háromszáz néző is figyelemmel kísérheti a küzdelmeket. Hosszú távú terveink között szerepel egy álomuszoda is, amely tanuszodaként az úszásra is nevelheti majd a gyermekeket. Teret adhatunk diákolimpiai- és sportági versenyeknek, csaknem minden sportágban.

kopf_1

Természetesen a tornaórák valamennyi kelléke is rendelkezésre áll. Folyamatosan helyükre kerülnek a zsámolyok, a szivacs szőnyegek, a gyűrűk, a tornaszerek, a labdák, a tollas- és röplabda hálók, a pástok és a bekötő zsinórok is. Hamarosan a versenylabdák is megérkeznek a kosármeccsekhez.

– A tornacsarnokot a magyar állam építette a falunak, kiemelt kormányzati beruházás keretében. A csarnok fenntartásához – az iskolai illetve az egyéb kihasználás arányában – jelentős segítséget nyújt majd a tankerület, így a fűtés és a villany ára sem egyértelműen a falu költségvetését terheli. Reméljük, hogy a megépült – a lehetőségek közül a legnagyobb méretű – tornacsarnok az idegenforgalmat is fellendíti majd, mert immár ezen a területen is bőven nyílik fejleszteni való. Egy ilyen lélekszámú községnek, mint Pázmánd, ez az épület világcsúcs, ami a hosszú távú jövőre és fejlődésre épült – fejezte be az ünnepi beszélgetést Perjés András és Balogh Imre.

 

A sportközpontban az avatás előtt E.Várkonyi Péter járt és fotózott.

Iskolatörténet

Új folyam V./2. szám


Pázmánd ízei_3Pázmánd 500. évfordulója alkalmából a Hírvivő mostani számában a falu oktatástörténeti emlékeit szeretnénk megismertetni a kedves Olvasóval. Ebben nagy segítségünkre volt Domak András, aki egyik diplomamunkáját Pázmánd művelődéstörténetéből írta, s ezért sokrétű kutatást végzett a témában.

A fennmaradt írásos dokumentumok szerint az oktatással kapcsolatos legrégebbi adat 1773-ból való. Ekkor már volt a falunak iskolája, ami a megyében még igencsak ritkaságnak számított. 1783-ig Virág Mihály volt a római katolikus népiskola tanítója, 22 Ft jövedelemért 80 gyereket tanított egy osztályteremben, amit a jezsuiták építettek. A XVIII. század végén a tanító a mezőgazdasági munkák után, délután tanította írásra, olvasásra és hittanra a gyerekeket, magyar nyelven. Emellett a néptanítónak az egyházi szertartásoknál is segédkeznie kellett, ellátnia különböző kántori teendőket.

Egy 1818-as feljegyzés szerint – ekkor már a vizsgázott tanító mellett a segédtanító is megjelent –, „Az iskola régi, közepesnél rosszabb. A templomtól keletre fekszik, náddal fedett, kertje van. A tanterem minden nembeli tanuló részére közös, a tanítói lakástól elkülönített. A tanítómester neve Szaghmehl János…” Eszerint a feljegyzés szerint ekkor 130 volt a tanulók létszáma, ám ebből 110 kimaradt a mezei munkák miatt, csupán 20-an jártak rendszeresen iskolába. „A plébános mindeddig hiába próbálta a szülőket figyelmeztetni, a kilátásba helyezett büntetés nem használ.”

A reformkorban is csak a téli időszakban jártak rendszeresen iskolába a gyerekek. A lányok iskoláztatását egyáltalán nem tartották fontosnak a szülők, így ők télen-nyáron rengeteget hiányoztak. A fűtéshez fát vagy szalmatekercset reggelente a tanulók vittek magukkal. A vizsgázott tanítót az uraság, a helybeli esperes és a község választotta, akik egyetértve el is mozdíthatták állásából. Az írás-olvasás mellett hittudományt, számvetést és földleírást tanítottak, de csak a fiú gyerekeknek.

Iskolatörténet

1869-ben a községben 576 fő tudott írni és olvasni, 277 volt a száma azoknak, akik legalább olvasni tudtak valamicskét, 811-en azonban teljesen anafabéták voltak.

A XIX. század végén épült új iskoláról a korabeli megyei lap ekképpen számolt be: „Lyka Döme nagybirtokos, a pázmándi római katolikus templom kegyura a millenniumi év elején egy alapítványlevelet tett le, mely alapítványlevél szerint Magyarország ezeréves fennállása emlékére egy három tanteremből álló iskolát fog építtetni saját költségén a pázmándi népnek. Eme párját ritkító épületnek ünnepélyes felszentelése és kegyes alapítói részérőli átadása 1897 e hó 15-én, Nagy-boldogasszony napján volt, báró Fiáth Pál főispán, Huszák Ágoston alispán és számos vármegyei előkelőségek, az egész község apraja és nagyja jelenlétében.”

Az új, három tantermes iskolához két tanári lakás is tartozott. 1906-ban két tanító és egy tanítónő 3 évfolyamot tanított a római katolikus ismétlő iskolában, összesen 105 gyermeket. 1926-ban a megyei püspöki hivatal 200 millió korona segélyt adott az iskolának egy kéttantermes előteres iskola építésére.

1940-ben született az a körzeti iskolai felügyelői látogatásról készült jegyzőkönyv, ami már „nagyon jó tanulmányi eredményekről” számolt be. Az iskola tanrendjét a II. Világháború kitörése sem zavarta meg, egészen 1944. október 1-jéig, amikor is a németek elfoglalták a falut és beszállásolták magukat a tantermekbe. A tanítás ekkor 4 hónapig szünetelt. Ezután az épületet és a berendezést is csaknem teljesen fel kellett újítani. A háború után még egyházi kézben maradt az iskola, egészen az 1948 nyarán bekövetkezett államosításig.

1961-ben lett iskolaigazgató Szabó György, Pázmánd későbbi díszpolgára. Ő indította be az esti iskolát, amire nagy igény volt, hiszen az emberek többsége 1945 előtt csak 3-4 osztályt végzett.

1967-et írtunk, amikor a régi uradalmi kastélyt átalakították, felújították és beköltözhetett oda az iskola. Ekkor lett minden osztálynak külön osztályterme és a tanítás egy műszakban folyhatott. Kialakították az igazgatói irodát, a tanári szobát. Volt a kastélyban egy pedagógus szolgálati lakás is, valamint egy főzőkonyha és egy ebédlő a napközisek számára. 67 szeptemberében még a régi épületben indult a tanév, de első naptól kezdve a testnevelési, gyakorlati- és osztályfőnöki órák nagy része, a tanulók, nevelők és szülők szabadideje is az új iskola és környéke csinosítására ment el. Festettek takarítottak, a szülők függönyöket varrtak, virágokat hoztak. A tantermekbe új padok, szekrények és tanári asztalok kerültek. Az átadási ünnepségre a faliújságok is a helyükön voltak. A szertárak jól felszereltnek számítottak és sok szemléltető eszköz is rendelkezésre állt. A minőségi változáshoz tartozott, hogy a szülői munkaközösségtől és a patronáló szervektől öt tévét is kapott az iskola, és magnók, dia- és hangosfilm vetítő, lemezjátszók segítették az oktató-nevelő munkát az iskolai könyvtár mellett.

Az új kastélyiskola birtokba vétele óta működnek napközis csoportok Pázmándon, az 1973-74-es tanévtől pedig szakkörök is az iskolában. A 90-es évektől szerveztek úszásoktatást, 1993-ban indult meg a kihelyezett zeneiskolai oktatás. A tanórákon kívül a sportkör, tömegsport órák biztosítottak lehetőséget a testnevelésre. A téli sportfoglalkozások és a tornaórák a művelődési házban lévő tornateremben folytak egészen napjainkig, ezen a gyakorlaton változtat majd a most átadásra kerülő, országos viszonylatban is kiemelkedő sportközpont…

Kastélyból iskola

Új folyam V./2. szám

A kastély épületét a komáromi központú jezsuita kolostor atyái építtették rendház céljára a XVIII. században. Eredeti formájában földszintes, barokk stílusú volt. A rend jelvénye, az IHS rövidítés és a három szeg, ma is látható a főbejárat felett. Az innsbrucki segítő Szűz Mária képével díszített házi oltáruk ma a székesfehérvári Egyházmegyei Múzeumban látható.

Kastélyból iskola

Miután 1773-ban a Jézus Társaságát pápai rendelettel feloszlatták, birtokaik a kincstárra szállottak. 1775-ben Kempelen Nepomuk János, Mária Terézia katonatisztje lett a tulajdonos, halála után fia, Nándor, majd Imre. Ez utóbbi elzálogosította uradalmát a szász Koburg Gotha Ferdinánd György hercegnek, ő azonban nem jött Pázmándra lakni. Zsidóknak adta bérbe tulajdonát, akik fizetésképtelenségük miatt azt elvesztették. Egy belga bank után Lyka Anasztáz lett a birtokos. Fiának Lyka Dömének az örökösök közti osztozkodás során jutott a pázmándi uradalom, s vele a kastély. Ő az 1860-as évek után emeletet húzatott az épületre neobarokk stílusban. A parkot osztrák kertész gondozta, melynek fái között jó néhány exóta (Magyarországon nem őshonos) fa ma is látható. A patakon duzzasztó épült, túloldalán teniszpálya volt. A mai gesztenyefasor akkor valószínűleg allé lehetett, sétakocsikázásra szolgálhatott. A kastélyudvaron volt egy kút, kútházzal, mellette a parádés kocsis lakása és a parádés lovak istállója. A díszelgő hintó hajtója 1937 előtt Márkus nevű ember, majd Szajkó János, később Lukács Gyula volt. A komornyikot Tamasik Györgynek hívták. Ő táviratozott mindig Olaszországban telelő urának, ha Pázmándon már kitavaszodott. A Vadász utca elején a szürüskertben (szérűskert) volt a kastély belső cselédeinek lakása. Az1930-as években itt nyitott nyári óvodát Lyka Döméné Podmaniczky Elma bárónő az uradalom munkásai kisgyermekeinek. Lyka Döme 1937-es halála után özvegye, a bárónő kezén volt utoljára magántulajdonban a kastély.

1945-ben szovjet hadikórház, majd községi tanácsház, később egy terményforgalmi vállalat költözött a falak közé. A berendezés akkor ment tönkre, amikor a szovjet Vörös Hadsereg katonáinak fegyveres „felügyelete”mellett munkára hajtott falubeliek a kórház kialakítása miatt kiürítették az épület helyiségeit. A könyvtár köteteit a kályhákban tüzeltették el. Egy művelt katonaorvos mindössze öt kötetet tudott kimenteni a pusztításból. A harcok ukrán és kozák halottait a község robotra hajtott férfiai temették el a kastély futószőnyegei közé.

A háború elmúltával az épület pincéjét néhány helybéli szét akarta verni a téglák miatt, de mivel oltatlan mésszel épült ez annak idején, nem mentek vele semmire.

1967 októberétől működik itt az általános iskola. Ekkor bontották szét lépcsőfeljárót, és alakították át az alagsort légoltalmi pincévé.

Az éves programsorozat folytatódik

Új folyam V./2. szám

Hosszú cikkben írunk ebben a számunkban az iskola történetéről. Az 1700-as évek végétől van írásos nyoma annak, hogy iskolai oktatásról beszélhetünk Pázmándon. A nagyívű áttekintés mellett persze a jelen kérdéseivel is foglalkozik lapunk, hiszen a tanév első fele véget ért, jönnek a Kempelen napok tanulmányi versenyei, és nemrég farsang is volt a jelenleg 141 tanulóval és négy napközis csoporttal működő pázmándi Kempelen Farkas Általános Iskolában.

Az éves programsorozat_2

Február 9-én a leendő elsős szülők is megismerkedhettek az iskolánkkal, az elsős tanító nénivel. Farsang Attiláné és negyedikes osztálya megmutatták, hogy mit csinálnak sakk-logika órán, ezután pedig Kalászné Fuják Zsuzsanna néptáncórájába pillanthattak be az érdeklődő szülők. Ha­marosan az óvodában látogatja meg a nagycsoportosokat a tanító néni.

Az idei tanévben kicsit rendhagyó módon, péntek délután tartották meg az iskolai farsangi mulatságot. Szerencsére sokan megtisztelték a rendezvényt a jelenlétükkel. Az idén is minden osztály külön készült egy-egy műsorral. Az elsősök egy tücsöklakodalomba röpítették a közönséget, a második osztályosokkal a dzsungel mélyére kalandozhatott a publikum, a harmadikosokkal a vadnyugatra lovagolhattak, majd az alsósok közül a legnagyobbak a bajor vidék szépséges táján mutatták be sörtáncukat a nagyérdeműnek. A felsősök produkciói közül elsőként az ötödikes dzsungel szakács készített ízletes, de felettébb halálos levest az elfogott vadászból, majd a hatodikosok adták elő a János vitéz modern feldolgozását korunk szófordulataival és zenéivel. A hetedikesek fergeteges tánca után a nyolcadikosok egy visszaemlékezéssel kezdték az utolsó iskolai farsangi műsorukat. Ezután nagyon szép és elegáns fellépő ruhában táncoltak. A nézőtéren ülők óriási tapssal jutalmaztak minden produkciót. Amíg az egyéni jelmezesek felkészültek a bevonulásra, addig a szülők süteménnyel, lángossal, teával várták a szereplőket és a közönséget. A zsűri igen nehéz helyzetben volt, mert az idén is sok ötletes, gondos munkát igénylő jelmezes vonult fel, akik között rangsorolni kellett.  A mulatságot pedig természetesen a tombolahúzás zárta.

Az iskolai Diákönkormányzat idén is hálás köszönetét fejezi ki mind a szülőknek és a gyermekeknek, mind pedig a támogatóknak azért, hogy az idei farsangi mulatság sikeréhez hozzájárultak. Köszönik a rengeteg tombolatárgyat, a színes jelmezeket, a tortákat és a sok segítséget! Az osztályfőnökök felkészítő munkáját, az ötletes osztályprodukciókat.

A nyolcadik osztály tanulói február 25-én Takács Péter Márk igazgatóhelyettessel, történelem tanárral és Perjés András igazgató úrral megemlékeztek a kommunizmus áldozatairól és a történelmi emlékpark emlékkövénél gyertyát gyújtottak.

Emlékeztünk

Március 8. nemcsak a Nőnap miatt volt nevezetes, hanem azért is, mert a Fejér Megyei Pedagógiai Szak­szolgálat Gárdonyi Tagintézménye a mi iskolánkban rendezte meg hagyományteremtő szándékkal az első járási Memória bajnokságot, amelyen a pázmándi diákok nagyon jó eredményeket értek el.

Az éves programsorozat_4

Az első kategóriában (1-2. osztályosok) 2. helyezett lett Keller Károly 2. osztályos tanuló.

A második kategóriában első lett Domak Márk Attila, 2. helyezést ért el Jordán Milán Attila, mindketten negyedik osztályos tanulók.

Az 5-6. osztályosok versenyében első lett Pálfi Petra hatodikos tanuló.

Mind a négyen értékes fejlesztő játékokat nyertek, valamint minden résztvevő üdítőt és csokit kapott.

Az éves programsorozat_3

Közben megkezdődtek a második félév versenyei is. Diákjaink részt vettek a Zrínyi Ilona matematikaversenyen, a váli iskola versenyén. És mind­eközben buzgón készülnek az iskolánk névadójának tiszteletére rendezett Kempelen Napokra, valamint a környék iskolái által meghirdetett
versenyekre is.

Farsang Attiláné

Egyházi hírek

Új folyam V./2. szám

A böjti időszak – keresztény szemmel!

Egyhazi hirekbe_1Mi is az a böjti idő melyről sokunknak van némi fogalma, de ezek nagyrészt már megkoptak vagy éppen már csak a cselekedeteink őrzik és talán sokszor már nem is azért készülünk a böjtre, mert tudatosan várjuk, hanem mert megszoktuk, húsvét előtt böjt van!

A nagyböjti idő A böjt a bűnbánat időszaka. Alkalom a lemondásra, az Istenhez történő közelebb kerülésre, a húsvétra való méltó felkészülésre, melynek része a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozat és a könyörgés. A bűnbocsánatra, vezeklésre utaló motívum a böjti időszakot felvezető hamvazkodás is.

Ma sokszor és sokan félreértelmezik a böjti időszak jelentését. Azt gondolják, hogy ennek a
40 napnak az ételektől való tartózkodást kell jelentenie, holott böjtölni nem elsődlegesen hús elhagyásával kell. A böjt klasszikus értelemben tartózkodás olyan dolgoktól, amelyek túl sok időt és energiát vesznek el tőlünk ahelyett, hogy azt önmagunk és az Istennel való kapcsolatunk rendezésére for­dí­ta­nánk. Mindenkinek végig kell gondolnia, hogy ebben a 40 napban mit von meg magától annak érdekében, hogy a felszabadult időt az Úristennel való kapcsolatának rendezésére vagy a másik emberrel való kapcsolatának rendbetételére fordítsa.

A böjt végén eljön virágvasárnap mellyel lezárul egy szakasz és megkezdődik a Nagyhét! Virágvasárnap, az Úr szenvedésének vasárnapja Nagyböjt hatodik vasárnapjával veszi kezdetét a nagyhét, amelyben napról napra kibontakozik és megjelenül Jézus Krisztus húsvéti misztériuma. Ennek a hétnek első vasárnapja Virágvasárnap, melyet más nyelvek a „pálmák vasárnapjának” is neveznek. Az ünnep tartalma Az Egyház ezen a napon is arra vállalkozik, hogy az üdvösségtörténet eseményeit megjelenítse, beleépítve azt a teológiát is, amelyet kétezer éves életével teremtett meg hozzá és belőle. Az események sokasága és a mondanivaló sokrétűsége miatt nem lehet egyszerűen meghatározni, hogy mit is ünneplünk ezen a napon. Jézus földi működésének végén fölmegy Jeruzsálembe, ahol messiásként fogadja a nép. Mi is hozsannázva vonulunk be a templomba, dicsőítjük Megváltónkat, majd az evangéliumban egészen a sírbatételig tekintünk előre a Nagyhétbe.

Virágvasárnap története: Első komoly emlékünk az ünnepről Eteria „Útinaplójában” található. Ebben az 1884-ben felfedezett kéziratban egy zarándoknő leírásából ismerhetjük meg a jeruzsálemi egyház IV. század végi ünneplését. A naplóból kiderül, hogy ezzel a nappal kezdődött meg Húsvét hete, amit a jeruzsálemiek Nagyhétnek neveztek. Déli egy órakor gyülekeznek a hívek az Olajfák hegyén álló templomban, az Eleonban, ott délután három óráig imádkoznak és énekelnek, majd fölmennek az Imbomonra, arra a helyre, ahonnan az Úr a mennybe emelkedett. Ott mindnyájan leülnek, csak a diakónusok maradnak állva. Délután öt óráig imádkoznak, énekelnek és olvasmányokat hallgatnak itt, akkor pedig felolvassák a jeruzsálemi bevonulásról szóló evangéliumot és hozsannát mondanak. Mindnyájan gyalog indulnak le az Olajfák hegyéről, fiatalok és öregek, gyerekek, szülők karon ülő gyermekeikkel, némelyiket nyakukban hozva mind ágakat tartanak, és úgy vezetik le a püspököt a hegyről, mint egykor az Urat. Antifónákat énekelnek egész úton, mindegyikre felelik: „Áldott, aki az Úr nevében jön.” Este, későn érkeznek meg az Anasztaziszba, ahol elvégzik a lucernáriumot, imádkoznak a keresztnél, majd elbocsátják a népet. Ez az egész ünnepélyes bevonulás délután van, miután délelőtt elvégezték mindazt a liturgiát, amit vasárnap szoktak, azzal a különbséggel, hogy nem a szokott módon, a feltámadás helyén, az Anasztaziszban gyülekeztek, hanem a Golgotán, a Martyriumban, onnét vonultak az Anasztaziszba. Jeruzsá­lem­ben a VII. és a XI. században is megtartják ezt a körmenetet, innen származik át először Perzsiába és Edesszába a VI. században, majd Konstantinápolyba a IX-X. században, végül pedig az egész keleti egyházba, bár itt pálmát sosem szenteltek. Nyugaton ezt a vasárnapot az első évezredben inkább a szenvedés jellegzi, ekkor olvassák a passiót, Nagy Szent Leó pápa (440-461) az Úr szenvedéséről ezen a napon tart beszédeket. Amint az egész nagyböjt összekapcsolódik a Húsvét vigíliáján történő keresztelésre való előkészülettel, úgy ez a vasárnap is jelentős szerepet tölt be a szentség vétele felé vezető úton. A gall és a hispán egyházakban ezen a vasárnapon fejezték be a keresztelendők előkészítését, megtanították nekik a hitvallást. Ennek átadása, a Traditio Symboli szigorúan szóban történt, nem volt szabad ugyanis az üldözések és az új tagok árulásától való félelem miatt leírni ezt. Ezen a napon néhány helyen elkezdték lenyírni és megmosni a keresztelendők haját, amiről captilavionak is nevezik az ünnepet. A VIII. században a katekumenátus intézménye megszűnt, ezzel Virágvasárnap jellegében is mind inkább előtérbe került a jeruzsálemi bevonulás motívuma. Körmenetet nyugaton először Szent Ambrus említ. A pálmaszentelés első nyoma a bobbioi Sacramentarium Gallicanumban található, a VIII. század körül együtt van tehát a teljes szertartás: pálmaszentelés és körmenet. A körmenetben pálmát vittek, mely a győzelmet jelenti. Szent Ágoston szerint ez Krisztus Urunknak a hálál és az ördög fölött aratott győzelmét szimbolizálja, valamint olajágat is vittek, ez a békére és irgalmasságra emlékeztetett. Hajdan Spanyol- és Franciaországban a pálma- és olajágakon kívül rudakra tűzött virágcsokrokat is szenteltek, amiről pascha floridumnak hívták ezt a vasárnapot.

Egyhazi hirekbe_2

A középkori magyar egyházakban is kellő fénnyel tartották meg ezt a szertartást. „A körmenet kiment arra a helyre, ahol az ágak megáldása történt.

Passió énekléséről: kezdetben még nem találunk említést erre vonatkozóan, később Rómában már a VIII. századtól megtaláljuk, a XV. századtól pedig kötelező a celebránsnak felolvasnia, vagy pedig elénekelnie a szenvedéstörténetet ezen a vasárnapon. 1570-ben, az Szent V. Piusz által kiadott Missale Romanumban a pálmaszentelés és a körmenet megtartására ad utasítást.

 

Templomunk felújításával kapcsolatban

Továbbra is várjuk a jó szándékú emberek segítségét, hiszen a munkálatok eléggé látványos ütemben történek, köszönhetően az időjárásnak, és nagyon sok tennivaló van ami menet közben tárul elénk. Hangsúlyozni szeretném az Egyházközség elnökeként, sajnos a munkálatokhoz anyagi támogatást nem tudtunk szerezni sem a Püspökség, sem pedig pályázatok által. Ezért, hogy minden biztonsággal elvégezhessünk (ami elő van irányozva) ahhoz az Egyházközség pénze nem elég, ezért kérjük nagyon nagy tisztelettel segítség munkánkat , hogy megmenthessük TEMPLOMUNKAT.    Hálásan Köszönjük!!!

 

A hit- és erkölcstan beiratkozásról

Minden éveben felmerül a kérdés a szülőkben vajon hová írassa gyermekét, hittanra vagy erkölcstanra? Úgy gondolom, hogy ilyenkor a legegyszerűbb ha felvonultatjuk mi lehet az előnye egyik vagy másik tudásnak. Téves az a felfogás, hogy hittanra csak az járhat aki megvan keresztelve. Mindenkit szívesen látunk/ látok a hittanórákon, felekezettől függetlenül, és kereszteléstől függetlenül is. Alsó tagozatban a hittanórák nagyrészt játékos foglalkozások, ahol a bibliai történeteket kézműveskedéssel, rajzokkal, dalokkal kiegészítve utazunk vissza az időbe, egészen harmadik osztályig. Itt tovább szőjük az eseményeket, hiszen aki hitbéli meggyőződésből íratja gyermekét hittanra, azok gyermeki ebben az évben járulhatnak szentáldozáshoz, melynek szerves része és feltétele az egyház életébe való belenövés a szentmiséken való részvétel által. Itt már egy kis tanulás és számonkérés is van, ami az alapvető imákat, és a hitünk „törvényeit”-tízparancsolatot illeti. Ter­mé­szetesen ezeket az órákon tanuljuk, hiszen a hittankönyvek felépítése is ezt a tematikát követi. Felső tagozaton a bibliai történetek kiegészülnek a történelmi eseményekkel és Jézus életének valamint az Egyháznak a születésével, történelmével, Szentek életével. Úgy gondolom ezek nem lehetnek haszontalan dolgok, ha csak a rohanó világunk igazán népszerű kvíz műsorait nézzük, vagy a középiskolai történelem, irodalom könyveket. Mert mind mind kitért az alább felsorol tanításokra. Ha pedig ez hasznunkra válhat akkor miért nem írathatnánk gyermekeinket olyan órára amely tudást adhat számára, játékos, később beszélgetős formába. Mivel azonban a hittan órák is órarendben vannak törvény által, így azok ugyan olyan módon látogathatók, mint egy iskolai matek vagy egyéb óra, sőt jegyet is kell kapjanak a diákok. Mindezek fényében döntsön mindenki lelkiismerete és legjobb tudása szerint.

 

Halász Károlyné Kriszta

Világi elnök- hitokatató

Búcsúzunk

Új folyam V./2. szám

Két olyan, mindnyájunknak kedves ember távozott el nemrégiben, akik nagyon sokat tettek a pázmándiakért, életük munkája is azzal telt, hogy az itteni gyerekekért, felnőttekért dolgoztak. Tőlük búcsúzunk.

Bucsuzunk_Bozsi neniKutai Ferencné, Bözsi néni 28 éven át dolgozott a pázmándi óvodában. Szinte a kezdetektől, hat évvel az óvoda nyitása után, 1967-től egészen 1995-ös nyugdíjba vonulásáig volt az óvoda szakácsnője.

Bözsi néni munkáját lelkesen, teljes tudásával, nagy odaadással végezte. A munkához való hozzáállása példaértékű volt. Munkatársai szerették, életvidám természetével mindig derűs légkört teremtett maga körül. Ő irányította a konyhalányokat is, akikkel közösen finomabbnál finomabb ételeket főzött. Nem volt akadály, amit meg ne oldottak volna. A sütőben a kelt tésztától a rakottig minden megsült. A legnagyobb kedvenc természetesen a palacsinta volt, amelyből rengeteget megsütött a pázmándi gyerekeknek. Azóta is sokat szoktuk emlegetni Bözsi nénit, amikor a szülők jóvoltából az óvodai asztalokra kerül ez a finom csemege.

A falu rendezvényeire, ünnepélyeire is szívesen főzött, munkájával segítette a civil szervezeteket is. 2009-ben, munkáját elismerve, Páz­mándért kitüntető címet kapott. Emlékét megőrizzük, nyugodjon békében Bözsi néni!

Bucsuzunk_Vera neniKöllő Andrásné Keszthelyi Veronika 1945-ben született Pázmándon, egyszerű falusi szülők gyermekeként. Általános iskolai tanulmányait is szülőfalujában végezte. Korán, igen fiatalon megismerkedett a nem éppen könnyű mezőgazdasági, fizikai munka világával, a szőlőműveléssel, erdőgazdasági munkával. Nagy változást hozott az életében, amikor lehetősége nyílt egy egészen más munkakör betöltésére. Rábízták az orvosírnoki munkakört, ami nem kis kihívás volt, de Verácskát nem olyan fából faragták, hogy bármitől is megijedt volna. Belevágott, és hosszú évtizedeken keresztül a legjobb tudása szerint végezte azt. Nagyon jó munkatárs volt, megbízható, pontos, segítőkész és mindig vidám, életerős. Hosszú éveken át vezető szerepet töltött be a helyi vörös keresztben. Véradást szervezett, szűrővizsgálatoknál segédkezett, az idősek napja szervezésében döntő szerepe volt.

Szüleiért, családjáért rajongott, mindent megtett értük. Édesanyját nagy szeretettel haláláig ápolta, nehezen viselte elvesztését. Vigasztalást gyermekeiben, unokáiban talált, akiket mindig terített asztallal várt. Még a dédnagymamaság örömeit is megtapasztalhatta.

Nem akartuk elhinni, hogy a mindig vidám, életerős Verácskát igen súlyos betegség támadta meg. Nem adta fel, küzdött, élni akart. Amikor meglátogattam, nagyon bizakodó volt, azt mondta „meg fogok gyógyulni”, és vidáman mesélt nagy terveket szövögető unokájáról. Örültem és vele együtt bizakodtam, de váratlanul közbejött valami, ami visszafordíthatatlanná tette a betegségét. 2016. dec. 11-én jött a hír, hogy Verácska eltávozott közülünk. Ha felnézünk az égre az ő csillaga is ott ragyog valahol a messzeségben. Szeretettel emlékezünk Rád, nyugodjál békében!

 

Domak Tiborné és Pálfi Jánosné megemlékezése

' .