Javíthatók-e a háztartási gépek?

Új folyam IV./3. szám

A gyártók gyakran azt sugallják: a gépek márkaszervizben, eredeti alkatrészekkel javíthatók, de legtöbb esetben a javítás költsége olyan magas, hogy megéri inkább újat venni. A 2009-ben, Hollandiából indult „repair café” – magyarra szerviz kávézónak fordítható – mozgalom arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy a gépeket legtöbb esetben megéri megjavítani, így magunkat költségektől és bosszúságtól, a Földet szennyezéstől óvjuk meg.

Javíthatók-e a háztartási gépek

Az idősebb generáció joggal mosolyoghat az ötleten, na, megint feltalálta valaki a spanyolviaszt, mintha újdonság volna, hogy a tárgyakat meg lehet javítani. Sajnálattal kell azonban észrevennünk, hogy már hazánkban is alig-alig találni jó szakembert, aki kreatívan és reális áron képes megjavítani gépeinket. Illetve – a reklámok hatására –, abban a tévhitben élünk, hogy olcsóbb és jobb lesz, ha a régi helyett újat veszünk. Ezzel azonban gyakran saját orrunk alá törünk borsot.  Kiadással terheljük magunkat, ráadásul az új gép már nem biztos, hogy ugyanolyan jó minőségű lesz, mint a régi volt (a tervezett elavulás miatt), a leselejtezett darab pedig szennyezi a környezetet, ami közvetetten szintén minket és családunkat terhel.

A repair café („szerviz kávézó”) mozgalom neve nálunk „közösségi szervizként” terjedt el. A közösségi szerviz egy a kellemest a  hasznossal ötvöző társasági esemény, ahol az emberek egy csésze tea vagy kávé mellett segítenek egymásnak megjavítani az elromlott gépeket. Az első repair café 2009-ben, Amszter­damban (Hollan­dia) nyílt, 2010-től a mozgalom alapítványi formában működik. 2013-ban már 150 rendszeres szerviz kávézót tartottak számon Hollandiában, majd ez továbbterjedt Európában (mára kb. 600 közösségi szerviz) és az Egyesült Államokban is. Galla-Korodiny Vanda egyszerűen és őszintén fogalmazta meg, miért szervezte meg az első magyar közösségi szervizt: „2012-ben olvastam a cikket a holland példáról és rettentően megtetszett. Alapvetően rosszul viselem, ha hülyének néznek, és sajnos azt kell mondjam, hogy a multik annak néznek. Ha a nagyszüleimtől örökölt dolgok még hibátlanul működnek, akkor nehezen viselem el, hogy a profit maximalizálása érdekében, szándékosan silány minőségű termékekkel árasztják el a piacot, hogy minél sűrűbben dobjuk ki őket és vegyünk újat. Ezt a fajta kereskedelmi szemléletet szeretnénk egy kicsit az emberek fejében átállítani. Ugyanis ez a fajta szemlélet beférkőzik az életünk minden területére. Lassan a párválasztás is olyan lesz, mint egy pár cipő esetében. Nem baj, ha kicsit nyom, most megy a ruhámhoz, szezon végén meg úgyis veszek másikat… Ez így nem helyes és nagyon-nagyon rossz irányba visz.” (http://anapfenyillata.cafeblog.hu)

A mozgalomnak tehát csak egy része az, hogy gépeink megőrzésével nem ártunk a környezetnek és magunknak. Másik része az, hogy felülvizsgáljuk a kereskedelmi szemléletünket: Tényleg úgy gondoljuk, hogy a pénzünket a multi cégeknek kell adnunk olyan árukért, amire nincs is szükségünk? Ha szakemberek vagyunk, megéri-e még segítenünk másoknak a szerelésben?

Innentől a téma több szálon is jó úton haladhat tovább. A közösségi szerviz egy mozgalom, amelyben a „szakik” ingyenesen nyújtanak segítséget a javításban. A gépek megmaradnak, az emberek jól érzik magukat. Az önkéntesek vagy olyan idősebb szakemberek, akik még jó ötletekkel, kézzel tudnak javítani elektromos háztartási gépeket, vagy olyan fiatalok, akik kihívást látnak az ügyben, és a legmodernebb technikát is bevetik a megoldáshoz. Hollandiában például a törött alkatrészek helyett 3D nyomtatón készítenek újakat. Vannak, akik kevésbé közösségi lények, de fontosnak tartják, hogy kilépjünk az elvadult fogyasztói szemléletből. Ők igénybe vehetik olyan szerelők segítségét, akik még foglalkozásként űzik ezt az egyre ritkább szakmát, vagy legalább esténként hajlandóak egy-egy holmit megjavítani.

A budapesti közösségi szerviz ötlete sokaknak tetszik, de személyesen még kevesen vesznek részt benne. Kisebb közösségekben, falvakban – remélhetőleg – még kevésbé van szükség a szervezésre, a mozgalom jellegre, hiszen hasonló dolog spontán is kialakul. Például, ha valaki tud varrni, kisebb ruhajavításokat is elvégez, vagy a szomszédok segítenek egymásnak abban, amihez értenek, esetleg még megtalálhatók szakemberek. A mozgalom bemutatásával arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy ez a fajta tudás és a közösségi szemlélet, ami a mi falunkban még természetes, olyan érték, ami a világból már kezd eltűnni, és amit máshol már a médiában mutatnak be. Remélem, hogy nekünk sikerül megőrizni!

Dr. Szilágyi-Nagy Ildikó


' .