Megjelent a lepkekabóca

Új folyam IV./6–7. szám

Minden helyi kerttulajdonost érint az a kellemetlen felfedezés, amelyet Domak Béla – aki már máskor is adott hasznos növényvédelmi tanácsokat olvasóinknak – tett a pázmándi temetőben.

Megjelent a lepkekabóca_1 másolata

Sajnálatos tényként tudok beszámolni róla, hogy Pázmándon is találkoztam az amerikai lepkekabóca (Metcalfa pruinosa) nevű károsítóval. Ez a jövevény eddig még nem károsított kertjeinkben, nem tette tönkre a közterületi növényeinket. Azért kell mindenképpen szólni róla, mert hasonlóan veszélyes, mint a selyemfényű puszpángmoly, amely két év alatt gyakorlatilag tönkre tette a temetőben és a magán ingatlanok nagy részén az összes buxus növényt, és csak azért szorult vissza, mert elfogyott a tápnövénye. A lepkekabócának viszont több, mint száz tápnövénye ismert, ezért biztos nem fog éhen halni. A temetőben a bálványfa (Pázmándon ecetfának is nevezik) hajtásain láttam nagyobb kolóniát, de látható a sírokon lévő virágokon és a juharfákon is. A növények fiatal hajtásain 4-5 cm hosszú fehér viaszos bevonat látható, amelyen több fehér színű viasszal bevont, gyors mozgású lárva látható. A lárvák szabad szemmel is jól láthatók, nagyságuk eléri a 4-5 mm-t is. A károsító az utolsó lárva stádiumban van, napok múlva kialakul a szárnyas kifejlett példány, ami már nem helyhez kötött, és nagy távolságokra repül vagy viszi el a légáramlat. A védekezéseket még most, amikor lárva alakban van jelen, lehet hatékonyan elvégezni. A repülő alakok ellen már reménytelen a permetezés. Az amerikai lepkekabócát, mint a kertészeti növények új kártevőjét, először Budapesten, 2004-ben figyelték meg. Amerikából hurcolták be és így terjedt el rövid idő alatt. Míg Amerikában jelentéktelen károsító, Európa minden országa úgy írja le, hogy nagy kárt okoz ott, ahol elerjedt. Az amerikai lepkekabóca a leveleket, a hajtásokat, a lágyszárú növények szárát szívogatja. A felvett tápanyagot csak részben hasznosítja és mézharmatot ürít a levelekre, amelyen gyakran megtelepszik a korompenész. A károsítás június első felétől tapasztalható. Szívogatásával tönkreteszi a gazdanövényt, a szívogatás következtében kiválasztott mézharmat és a kártevő ürüléke erőteljesen szennyezi a környezetet. Több mint 100 tápnövénye van. Leggyakrabban károsított növényfajok az ostorfa, a juhar, a kőris, a hárs, a platán, a vadgesztenye, a borostyán. Megtalálható még a szilva, az alma, a szeder, a cseresznyefákon, a szőlőn, a citrusféléken, de még az akácon, a dión, a szilfán, a galagonyán, a somon, a kecskefűzön illetve az azáleán, de még a labdarózsa és a magnólia növényeken is. De ezzel még nincs vége, az összes egynyári virágon megtelepszik, és egész nyáron szívogatja. A konyhakerti növények szinte kivétel nélkül gazdanövényei (paprika, paradicsom, csemegekukorica, uborka). Igaz, ezeken nem tud áttelni, mivel ősszel elszáradnak, de nyáron előszeretettel szívogat rajtuk és ragacsos váladékával élvezhetetlenné teszi a növény hasznos részét. A gyomnövényeket sem kíméli, a magas aranyvessző, a nagy csalán, a fekete üröm, a gilisztaűző varádics, a mezei sóska, a fehér mécsvirág, a parlagfű, a fehér libatop, a mezei katáng, a fekete nadálytő szintén gazdanövénye.

Megjelent a lepkekabóca_2 másolata

Védekezési lehetőségként felmerülnek mechanikai módszerek, mint a fás szárúak kérgének tisztítása, a telelés megakadályozása végett, ezen kívül az olajos készítményekkel történő, tél végi lemosó permetezés is gyérítheti az áttelelő tojásokat. A már kifejlett állat ellen a Decis 2,5 EC, a felszívódóak közül pedig az Actara 25 WG, Mospilan 20 SP, Spilán 20 SP, növényvédő szer alkalmazható. A permetlébe minden esetben keverjünk nedvesítőszert, amely biztosítja a permetlé tapadását a viaszos felületen, fellazítja a károsítón levő viaszréteget is, s így a permetezés hatásosabb.

A házi kerti növényvédelmi technológia nem teszi lehetővé a 8-12m magas fák permetezését, ezért a védekezési lehetőség korlátozott.

 

Domak Béla


' .