Új folyam IV./11–12. szám

2016. december 10. szombat: „A mi templomunk napja” – gyűjtés a templom felújítására: „Egyél jót és tegyél jót” (A év, Mt 17,10-13)

Az előkészület már előző nap pénteken délután elkezdődött: az igazi lakodalmas előkészület szerint sátrat állítottunk, négy üstöt kértünk kölcsön, hogy „kifőzzük a templomunk lakodalmát”, ahogy Pázmándon mondják a falusi lakodalom konyhai munkáit. Terveink szerint egyik üstben gulyáslevessel, a másikban „kondás levessel” (a gulyás disznóból) a harmadikban a legjobb, pázmándi házi adomány-borokból válogatott meleg borral, a negyedikben teával készültünk.

Szombaton gyönyörű napsütésre ébredtünk, szinte tavasz volt. Ez kicsit oldotta a hangulatot, mert hittük is meg nem is, hogy a kora délután kezdődő templomi programsorozatunknak – amit Halászné Kriszta, világi elnökünk állított össze és szervezett – lesz közönsége, hogy a kb. 160 adag gulyásnak lesz majd gaz-dája a műsor végeztével. Különösen úgy, hogy Lukács Kató a plébánia bejáratánál a meghirdetett – „egyél jót és tegyél jót” – támogatói jegyeinket ajánlja az érkezőknek.

Még javában tartott a főzés-készülődés, amikor megérkeztek az első fellépők a plébánián kialakított öltö-zőhöz. Aztán befutottak a sütemény-adományok is tálca számra. Ezek a jelek bátorítottak bennünket: sikerülhet a mi templomunk napja! Délután négy órára minden elkészült, egészen belaktuk a téli plébánia udvart: szólt az ádventi- karácsonyi zene, útbaigazító táblák voltak kihelyezve. Ebben nagy segítségünkre volt Kerkuska Imre barátom és tagtársam (pázmándiaknak Kis Csiriz), a pázmándi TOPorgó Egyesület elnö-ke, aki egy tömegrendezvényhez szabva, nagy hozzáértéssel irányította a készülődést.

A rendezők közül egyesek már „kimerészkedtek” a plébánia udvar utcai kerítéséig.

A látvány szinte leírhatatlan volt! A TOPorgó Egyesület túrarendezvényeihez mérhetően, a templomkapu előtt és után, a Fő utca két oldalán, legalább 70 m hosszban álltak az autók. A templom előtt nagy tömeg.

Az üstök alatt eloltottam a tüzet és átmentem a templomba. Tömve volt, akárcsak az éjféli misén. Legalább kétszázan lehettek, és hangos taps kísérte a fellépők produkcióit. Kerkuska Zoltán barátom (pázmándiaknak Nagy Csiriz) volt a templomi programok „házigazdája”. Szak­értelemmel és jó ízléssel oldotta meg a feladatot.

Az utolsó három műsorszámot láttam. A regölők és lucázók a Kempelen Farkas Általános Iskola diákjai voltak: tudták a szövegüket és évezték a játékot, elhittem minden mozdulatukat.

A nyéki Szederindát most hallottam először. Gyönyörűen szólt az ének. Erő és a dal szeretete zengett a templomunkban – mindeközben gyakran egymásra néztek és mosoly volt az arcukon. Az éjféli mise előtt, egy dalcsokorral, a templomunkban lenne a helyük. Remélem Zsuzsa kötélnek áll és megoldja a gyerme-kek felügyeletét. Szép karácsonyi meglepetés lenne…

A Pázmándi Népdalkör és Citera­zenekar ismerősen és szépen szólt, az Ady vers nagyszerű volt a végén, több mint 30 éve szól nálunk ez a bakelit – pontosabban 1983 karácsonyán először.

Gulyásaink – a hírek szerint – finomak voltak – néha „kicsit zsíros!” –, a „lakodalmas” sátrat fűtöttük, a bort melegen tartottuk, a tea is fogyott. Becslésünk szerint 160-170 adag gulyást oszthattunk ki.

A Mikulás még éppen világossal érkezett. A zsákjából finom Balaton Bumm szeletek potyogtak. A felnőtt korúak is (pl. Anci néni) fürgén hajoltak le érte.

Az udvari vendéglátás hat óra után ért véget.

Minden kiadott támogató jegyet összeg szerint feljegyeztünk és gyors számvetést csináltunk. Az adomá-nyok összege 2016. december 10-én 567.000,- Ft volt, ami a vasárnapi mise után 620.000,- Ft-ra emelkedett.

Köszönjük a fellépőknek, hogy elfogadták a meghívásunkat, köszönjük minden pázmándinak és nem pázmándinak, hogy meghallották a kérésünket és támogatták a „mi templomunk” megújulását.

Látva az összefogást nincs kétségem afelől, hogy Pázmándon „…a templom pedig megújul!”

Pázmánd Plébánia Képviselőtestülete

Noske Richárd képviselő