Pázmánd díszpolgárai

Új folyam IV./11–12. szám

Egy cikksorozat a végéhez közeledik…

Nagyjából egy éve indítottuk útjára Pázmánd díszpolgárait ismertető sorozatunkat. A szerkesztésben nem volt előre elhatározott sorrend, inkább az aktualitások adták az egymásutániságot. A most következő két bemutatóval zárul a cikkek sora, s ez a két írás – elnézést az olvasótól – ismétléseket is tartalmaz. Dr. Farsang Andrea 2014-ben kapta meg a díszpolgári címet, s az akkori, a kitüntetése kapcsán összeállított méltatást már az új folyamú Pázmándi hírvivő közölhette, Sándor atyáról, falunk egykori legendás papjáról pedig többször is szóltunk már, legutóbb részletesen akkor, amikor szomorú szívvel búcsúztunk tőle…

Dr. Farsang Andrea

Pázmánd díszpolgárai_2Andreával a közelmúltban találkozhattunk személyesen, hiszen advent 3. vasárnapján ő gyújtotta meg a település adventi koszorúján a harmadik, az örömöt szimbolizáló gyertyát. 2014-ben kapta meg a Pázmánd Dísz­polgára kitüntető címet az 1967-ben, Farsang András és Pálinkás Rozália második gyermekeként született Habil Farsang Andrea. Általános iskoláját Pázmándon végezte, majd a székesfehérvári József Attila Gimnáziumban érettségizett. Ezt követően 1986-1991 között a szegedi József Attila Tudomány­egyetem hallgatója volt, ahol 1991-ben matematika-földrajz-számítástechnika szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. 1991-től tanársegédként, majd adjunktusként, 2005-től docensként a Szegedi Tudomány­egyetem Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszékének oktatója. PhD disszertációját 1997-ben védte meg. 1998-tól a gödöllői Szent István Tudomány­egyetemen talajtani szakmérnöki képzésén vett részt, diplomáját 2000-ben szerezte. 2010-ben habilitált a Szegedi Tudo­mány­egyetemen, habilitációs dolgozatát „A feltalaj makro- és mikroelem tartalmának remobilizációja, környezeti vonatkozásai” címmel védte meg.

Számos külföldi tanulmányúton, ill. ösztöndíjas programon vett részt. Tudományos pályafutására legnagyobb hatást az 1992-93-ban a németországi Johann Wolfgang Goethe Egyetemen (Frankfurt am Main), majd 1995-96-ban a Berni Egyetem Talajtani Tanszékén eltöltött egy-egy év jelentette. Több hónapot töltött ezen kívül a Tübingeni (1994), valamint a Hannoveri (2000) és a Kieli Tudományegyetemeken (2002) is.

Az SZTE földrajztanár szak képzésfelelőse, valamint a környezetmérnök Bsc és MSc szakok szakfelelőse. 2007 óta a Kör­nye­zettudományi Intézet vezető helyettese, 2014 óta SZTE Természettudományi és Infor­matikai Kar Oktatási Dékán­helyettese. Számos hazai és nemzetközi tudományos szervezet tagja, a Szegedi Akadémiai Bizottság Föld- és Környezet­tudományi Szak­bi­zottság titkára.

2015-től az Agrokémia és Talajtan folyóirat társ-szerkesztője, számos nemzetközi folyóirat felkért bírálója. 2016-ban az MTA által kiírt pályázaton elnyerte az MTA Földrajz Szak­módszertani Kutatócsoport alapításának jogát és 4 éves támogatását.

Pázmánd díszpolgárai_1

Nevéhez száznál is több tudományos közlemény, öt szakkönyv, ill. felsőoktatási tankönyv fűződik, három további szakkönyv szerkesztője, irányításával több, mint 110 szakdolgozat, diplomamunka és öt PhD disszertáció készült. Eddigi oktató- és kutató munkájának elismeréseként 2007-ben Mester Tanár Arany­érmet, 2010-ben Magyar Felső­oktatásért Emlék­plakettet, 2014-ben az SZTE Természet­tudo­mányi és Informatikai Kar hallgatói által adományozott Arany kréta díjat, 2016-ban Rektori Elismerő Oklevelet kapott.

2016. december 6-án sikeresen megvédte Akadémiai Doktori értekezését a Magyar Tudomá­nyos Akadémián 11 fős bizottság előtt, így Magyar­országon negyedik nőként érdemelte ki természetföldrajzi tudományterületen az MTA doktora címet.

Férjével, M. Tóth Tivadar geológus tanszékvezető egyetemi tanárral három gyermeket (Orsolya, Márton és Borbála) nevelnek.

Lengyel Sándor esperes atya

Pázmánd díszpolgárai_41966-ban nevezték ki plébánosnak Pázmándra, az akkor elhunyt lelkipásztor, Szabó Pál helyére. A hívek ezt a vasárnapi szentmiséken tudták meg, amelyek akkoriban még reggel 8 órakor és 10 órakor is voltak. A padok megteltek a hírre, sőt még a kórus alatt és a kóruson is álltak.

A plébánia és annak udvara igen gazdátlan állapotban volt akkoriban, ezt az atya kérésére kezdték el felújítani, szépíteni sok-sok önkéntes munkával a falubéliek. Az első nagyobb ünnep a következő évi elsőáldozás volt, ahol 22 gyermek járult először a szentséghez. Atyánk a felújítások közepette a hívek lelki életét is építgette, zarándoklatokat, lelkigyakorlatokat szervezett, sokszor hívott vendég gyóntatókat a hívek számára.

A legnagyobb boldogságot és örömöt a gyermekek hitoktatásában találta meg. Szigorú volt, de meg is lett az eredménye, a gyerekek szívesen jártak hittanórára, és volt, hogy tizennyolcan is ministráltak a misén. Minden történést, a falunk, országunk, világunk fontosabb eseményeit szorgalmasan rögzítette a helytörténeti könyvbe. Megkezdte a rábízott templomunk felújítását is, a hívek és a falu lakosságának segítségével, adományaikból. A verebi hívőket sem hagyta magára, hiszen az Pázmánd fíliája, tehát ott is megkezdődtek a munkálatok a szép templom megőrzése érdekében.

2004. július 18-án tartotta esperes atyánk az aranymiséjét, pappá szentelésének 50. évfordulóján, amelyen a rokonok, ismerősök mellett a helyi és környékbeli polgármesterek, jegyzők, s híveinek sokasága köszöntötte. A szentmisét a püspöki titkár úrral együtt celebrálta.

Az atya 43 évet töltött a pázmándi plébánián, élt hívei között a faluban. Pártoló tagja volt a népdalkörnek, s ott volt rendszeresen a sportpályán is. Egy, a róla készült filmben büszkén sorolta, hogy húszból legalább tizennyolcat ő esketett a faluban, majd minden újszülöttet elhoztak megkeresztelni, s a több, mint negyven év alatt csak öt olyan eset volt, hogy nem ő kísérte utolsó útjára az elhunytat. Majd 2009. november 1-én bejelentette, hogy betegsége miatt nem tudja tovább vállalni hívei szolgálatát, élete hátralevő részét pedig a székesfehérvári Papi Otthonban szeretné eltölteni. Utolsó szentmiséjét 2009. november 15-én tartotta híveinek, ahol így búcsúzott:

„43 és fél évvel ezelőtt jöttem ide közétek, Shvoy Lajos megyéspüspök úr kérésetekre helyezett ide plébánosnak. Azt mondta: olyan papot adok nektek, akit meg fogtok emlegetni. A püspök ígérete szerint Pázmánd és Vereb község jó papja igyekeztem lenni. Mint a község 24. plébánosa, a leghosszabb 43 és fél évemet töltöttem itt, papságom 55 évéből pedig csak 12 évet más községekben. Szentbeszédeimre, esküvői-, temetési beszédeimre igyekeztem mindig minél jobban felkészülni, a hitoktatásban igen sok örömöm volt, amit tőletek, jó szülőktől, gyermekeitektől kaptam, voltak szép számmal ministránsok is. Ittlétem alatt gazdagodtunk a ti jóságotokból mise és ministránsruhákban is. Megújult sok mindenben pázmándi, verebi templomunk. Munkámat dicséretesen segítette kántoraink, hitoktatóink, sekrestyésünk példás helytállása. Most már nem bírtam a munkát, hallókészülékkel sem tudok helytállni, ezért kértem megyéspüspökünktől a nyugállományba helyezést. Tudom, ilyen hosszú idő alatt közel kerültünk egymáshoz és így nehéz az elválás, de mint jó keresztények búcsúzunk el egymástól, és megköszönöm a tőletek kapott szeretetet, jóságot. Kérek a Jóistentől kegyelmet, hogy Krisztus jó papjához méltón éljek és pihenjek paptestvéreim között és készüljek a Vele való találkozásra. A mai napon utoljára mondom: Az Úr legyen veletek! Áldjon meg benneteket a Mindenható Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek!”

Pázmánd díszpolgárai_3

Az 1997-ben díszpolgári címet kapott Lengyel Sándor, kedves plébános atyánk, 2014. június 24-én még megérte pappá szentelésének 60. évfordulóját, gyémánt miséjét a székesfehérvári bazilikában, rokonainak, híveinek, paptársainak és szeretett püspökének körében ünnepelhette. Egy évvel ezután veszítettük el, 2015. május 4-én, pappá szentelésének 61. évében, szentségekkel ellátva tért meg az Úrhoz.


' .