Értékekben való fejlődés

Új folyam V./1. szám

Beszélgetés Dr. Virányiné Dr. Reichenbach Mónika polgármesterasszonnyal

„Jézus módszerének a lényege és a célja nem a tömegek minél nagyobb méretű mozgósítása, hanem az egyes személyek életében történő változás: a megtérés volt.” (Gary Chapman)

Értékekben való fejlődésSZNI: A Polgármesteri Hivatal előtt imazászlók jelentek meg nemrégiben. Meglepődtem ezen, de még jobban elcsodálkoztam, amikor megtudtam, hogyan is kerültek ide: Bhutánból érkeztek ajándékba az uralkodó családtól, azzal a céllal küldték, hogy a zászlók Pázmándra áldást hozzanak. Hogyan kerültél kapcsolatba Bhutánnal, ezzel a buddhista, Ázsia délkeleti részén fekvő országgal, ahol GDP helyett a bruttó nemzeti boldogság mutatót mérik?

VRM: Az időközi választás kitűzése előtt, 2013-ban felkért engem Bíró László püspök úr egy előadás megtartására, ennek az előadásnak a témája a boldogság volt. Gondban voltam, hogy én, éppen az időközi választás mélységében, hogyan fogok a boldogságról beszélni. A Bölcsek Tanácsának egyik tagjához fordultam: „Nagy gondban vagyok, mert mit tudnék én mondani? Én csak egy polgármester vagyok, hogyan tudnék én egy hívő közösség előtt a Gellért-hegyen a Szikla­templomban a boldogságról beszélni?” Azt ajánlotta, beszéljek Bhutánról. „Amit te csinálsz, nagyon hasonlít ahhoz, amit Bhután­ban a fiatal király kezdett el jó pár éve.” Nos, akkor kezdtem elmélyedni Bhután­ban. Sok anyagot átnéztem, és tényleg megtaláltam a párhuzamokat azzal, amiben én gondolkozom. 2013. december 28-án volt a Szikla­templom­ban az előadás. Utána már tudatosan a bhutáni boldogságindex alapjain kezdtem elindulni, és a 9 területnek a 33 indikátorát megfeleltetni a saját kis közösségünkre, a magyar-, az európai keresztény kultúrának a sajátosságait is figyelembe véve. Nem egyszerű!

Bhután buddhista vallású, s buddhista a filozófia, az erkölcstan és a közgazdaságtan – teljesen más felfogás –, de mégsem lehetetlen megfeleltetni. Pont azokat fedeztem fel benne, amiket hiányolok a saját területemen. Ezeket a hiányokat úgy tártam fel, hogy elkezdtem azt kutatni, miért nem annyira hatékony az állami berendezkedésünk, a döntéshozatali eljárásmechanizmus, akár egy uniós bürokratikus szervezet, akár a helyi önkormányzati szervezet szintjén. Hogy lehetne ezeket egyszerűsíteni? A civil szféra dinamizmusához képest a kormányzati szektor „belassult”, nehézkes, ám ezért a „nem-dinamizmusért” kárpótlásul nem kapnak nyugalmat sem az ügyfelek, sem az ott dolgozók. Az emberek ebben a szférában boldogtalanok, az elismertség és a megbecsültség hiánya jelenik meg. A motiváltság teljesen hiányzik. Amikor így dolgoznak emberek, akkor természetes, hogy az nem lesz hatékony, nem lesz eredményes. Én azt is visszavezetem ide, hogy könnyebben korrumpálhatók, nem tartják a határidőket, nem érzik magukénak a feladatot – ezzel nem fogjuk tudni megvalósítani a szolgáltató jellegű önkormányzati modellt!

Talán máshogy kéne, talán kicsit spirituálisabban kéne, gondoltam, ami persze nagyon nem európai. Bár most már kezdenek nyitni, a katolikus egyháznak is megvannak már azok a műhelyei, ahol a spiritualitással foglalkoznak, és a fiatal családokat vonzza ez. Előkerül a lelkiség is a szellemiség mellett. Ez a közigazgatási szektorból hiányzik, és örültem annak, hogy a buddhista kultúrában megvan. Ott a közgazdaságtan is ilyen alapon nyugszik.

SZNI: A családokkal kapcsolatban megfigyeltem, hogy nálunk veszélyben a férfiak egyenjogúsága: a családi tűzhely melegéből mintha egyre jobban kiszorulnának a pénzkereső munka peremvidékére. Bhutánban a férfiak hagyományos viselete úgy van kialakítva, hogy a köpeny egy óriási zseb, amely babahordozóként használható.

VRM: Bár azt mondják egyes kutatók, hogy a férfi személyiségében több minden van, ami a spiritualitás felé vinné el, mégis nálunk ma inkább a nők azok, akik ezt művelik, és nyitottabbak a spirituális dolgokra. Itt nem a hókuszpókuszokra kell gondolni, hanem arra a lelkiségre, ami a mindennapok szintjén is megjelenik, például abban, hogy milyen munkakörnyezetben dolgozunk.

SZNI: Miben látod a buddhista kultúra példaértékű lelkiségét, spiritualitását?

VRM: A buddhista kultúrában az értékekben való fejlődés az elsődleges, míg az európaiban az anyagiakban való fejlődés. Sokan képtelenek az értékekben való fejlődést célként kitűzni maguknak. Pedig nem az anyagiak a lényeg, mert lehet, hogy az anyagi fejlődés mellett közben meg emberileg visszafejlődünk. És én ezt figyeltem meg! Amikor például valakit a hatalom szele meglegyint, és emellett az életében az anyagi fejlődésre fókuszál, akkor utána teljesen kifordul magából. A kollégáimon látom szerencsére, hogy az értékekben való fejlődést jobban át tudják venni. Sokat kérdezgetem őket, szűröm a motiváltságukat, szemléletüket. S megfigyelhető, hogy az értékekben való fejlődést kezdik előtérbe helyezni. Attól függetlenül, hogy az elismertségük megvan anyagilag is, mert ez azért kell, hiszen ebből él mindenki. Örülök, hogy ők értékként tekintenek arra, hogy egy átlátható hivatalnak a dolgozói, és ez többet jelent nekik, mintha kétszer annyi jutalmat kapnának az év végén.

SZNI: A bhutáni királynővel hogy kerültél kapcsolatba?

VRM: Személyesen nem találkoztunk, telefonon kerültünk kapcsolatba Barbara Riepl, tiszteletbeli konzulon keresztül. A mostani uralkodónak egy felesége van – az édesapjának még több, és ők mind királynők, és mindannyian a király édesanyáinak számítanak. Érdekes kultúra, és a jelenlegi király ebbe egy nagyon európai szokást vitt be azzal, hogy ő egy feleséget választott, és azt sem az uralkodói házból. Februárban mehettem volna Bhutánba látogatóba, de most fontosabb teendőim vannak a családomban. Majd a Jóisten ad nekem másik lehetőséget, hogy találkozhassak a király feleségével. Persze ez a tevékenységem független a pázmándi hivatalos teendőimtől, Magyarország és a Bhutáni Királyság között nincs is diplomáciai és konzuli kapcsolat. De azt most már tudják az utolsó buddhista királyságban (Bhután államformája demokratikus alkotmányos monarchia), hogy Pázmándon van egy kis közösség, amely szeretné az érték alapú szemléletet átvenni, és tudják, hogy az országban milyen keleti kapcsolatok vannak más környező országokkal, amelyeket ők tudnának hasznosítani például abban, hogy az orvosképzés elindulhasson. A kapcsolatfelvétel a szaktudáson át fog majd zajlani. Ők szeretnék megőrizni egyediségeiket. Elzárt ország, televízió csak pár éve van, a beutazások számát korlátozzák, szeretnék távol tartani az európai kultúrának azt a részét, amelyet ők inkább kulturálatlanságnak vélnek. Amikor a tiszteletbeli konzul asszony Magyarországra jött, akkor ő adta át az imazászlókat, tolmácsolva, hogy ezt ajándékba küldi nekünk a királynő. Az ő hitük szerint ezzel védelmet kap a mi kis közösségünk, és meg tudjuk majd a céljainkat valósítani. Úgy gondoltuk, hogy ennek az ajándéknak a szellemisége – bár nem teljesen azonos a mi hitünk Istenével – hadd szálljon a széllel. A királynő jókívánságai vannak benne, addig kell kint tartani a szabadban, amíg el nem foszlanak, akkor pedig majd kapunk újakat.

SZNI: Tehát számodra bizonyos te­rületeken Bhután mintaértékű. Miben látod még példaértékűségét?

VRM: A bhutániak sokat tanulnak tőlünk, európaiaktól is, de mindig figyelnek arra, hogy a kimunkált spirituális képességek ötvözve legyenek a nyugati tudományokkal. Ők ezzel még többet tudnak hozzátenni a társadalmukhoz, személyiségükhöz, mert ezen a szűrőn át hasznosítják a nyugati tudományokat. Míg mi, európaiak spirituálisan szerintem teljesen fejletlenek va­gyunk. És az a baj, hogy sokszor érdektelenek is a lelkiség irányába. A buddhista kultúrában figyelnek a testi-lelki egészség összhangjára is. Mostanában kezdődik ez a katolikus egyházban is, mi is elhoztunk olyan embert, akivel azért imádkoztunk, hogy a belső szerveink is legyenek egészségesek, hogy tudjunk szellemileg megújulni, hogy tudjuk fejleszteni magunkat. Azt láttam, hogy nagyon újként hatott ez még a templomban.

SZNI: A védikus kultúrában gyökerező életszemléletekben nem öncélú a testkultusz. A lélekhez különböző utakon lehet hozzányúlni, és az egyik út a fizikai testen át való megközelítés. Ez mindenkinek könnyen járható, hiszen a teste és a lélegzetvétele mindenkinek adott, mindig kéznél van. Ráadásul tőlünk, magyaroktól, nem is állt olyan messze ez az út. A Rábaközi kultúrában jógáztak („képpé merevedés”), a magyar javasgyógyászat pedig sok elemet őriz az ayurvédából. Igaz, ezeket a hagyományokat ma már kutatóknak kell feltérképezni, nyelvi emlékekből helyreállítani, a mindennapjainkból kivesztek. Leg­alábbis egy hétköznapi embertől, akinek nem érintkezik a szakmájával, már nem várható el, hogy evidenciabázisként legyen meg nála ez a kultúra. Ahogyan sajnos az sem, hogy a szakralitásokat a mindennapokban élő népi kultúra (mely valamennyire megőrizte a fenti elemeket) ismerője, használója legyen. A önkormányzat részéről milyen csatornákon látsz esélyt arra, hogy a mindennapi életünkbe, közösségünkbe, a családba bekerüljön, hasznosuljon ez a szemlélet, az értékekben való fejlődés, a lelkiség?

Értékekben való fejlődés_5

VRM: Ha megnézzük az említett 9 területet és 33 indikátort, akkor látjuk, hogy nagyon európaiak is. Ezeknek mindent meg lehet feleltetni. A bhutániak által is javasolt kilenc területre kell figyelni, mérni, okokat találni, ezeket csiszolni. Például javítani lehet a mentális egészségen, vagy az alvási időn.

SZNI: Igen, a nyugati kultúra rettenetesen kialvatlan kultúra, még a gyerekek sem alszanak eleget.

VRM: Igen, és ezt sokan nem veszik figyelembe. Pedig megvan, hogy mennyit kellene aludni, és hogyan kell lefeküdni ahhoz, hogy az alvás nyugtató legyen. Az oktatás területén is törekszünk a hasznosításra. Figye­lünk a gyerekek és a szülők fejlesztésére, ezt szolgálja a „Légy tudatos szülő” programunk, a Baba-mama klub, a Babamasszázs, és a meseterápiás előadások. Célunk, hogy ne csak az írástudás, hanem a szellemiség is meglegyen a háttérben. Most dolgozzuk ki, hogy miként tudnánk még hatékonyabban oktani a gyermekeket és olyan hagyományos európai oktatási módozatokat ötvözni a modern irányzatokkal, ahol a kreativitás, a tehetség alapú gondozás, a lemaradók fejlesztése előtérbe kerül. És a gyerekeink boldogsága. Egy boldog gyerekből mindent ki tudsz hozni. Nem száz, de százötven százalékot is. A mi feladatunk megtalálni, hogy egy adott gyerek miben tehetséges. Életek csúszhatnak el, ha nem találja meg a szülő azt, amiben tehetséges a gyerek, és a szülőt ebben kell segítenünk. A végzettség, az általános műveltség és az értékrend legyenek értékalapú. Ne csak tárgyi tudása legyen a gyerekeknek. Ter­mé­szetesen teljesíteni kell az országos elvárásokat is, de mi többet szeretnénk adni a gyerekeinknek, érték alapon. Említeném még az egészség területét is. Tartjuk az Egészség napokat, helyben elérhetők kü­lönböző szűrővizsgálatok. Az idősekre oda tudunk figyelni az utcabizalmi hálózaton keresztül. A társadalmi támasz- és a közösségi kapcsolatok alapja is az utcabizalmi hálózat. Sokszor tudunk orvosokat, kezeléseket ajánlani, persze ez nem feladatunk, de ha tudunk segíteni…

A lényeg: Át kell fókuszálnunk a környezetünkre! Ne a pénzügy köré szerveződjön a gazdaság, a társadalom és a környezettel való bánásmód, hanem fordítva, a környezet legyen a középpontban. A közösségünkre kell fókuszálnunk, azaz a pázmándi lakosok testi-, lelki-, szellemi életminőségére, és utána jön a gazdaság és a pénzügy.

 

Dr. Szilágyi-Nagy Idikó

Imazászló

Az imazászló színes, négyszögletes textildarabok fűzére, melyeken szimbólumokat, tanítóbeszéd-részleteket, jókívánságokat, imákat helyeztek el. Ahogy a szél mozgatja a zászlókat, megsokszorozza az imák és jókívánságok erejét.

Az imazászlók készítése és kifüggesztése a tibeti buddhista irányzatok gyakorlói körében szokás. A buddhizmus 800 körül érkezett Tibetbe. Ezt megelőzően a tibetiek többnyire a bön életszemlélet hívei voltak, eredetileg a bön sámánok készítettek hasonló, színes zászlókat védelmi vagy gyógyító célból. Ahogy nálunk a kereszténység, úgy Tibetben a buddhizmus magába olvasztotta az ősi szokásokat: a buddhista gyakorlók a bön eredetű zászlókra szent mantrákat, jelképes személyeket, szimbólumokat festettek. A különböző színű zászlók meghatározott sorrendben követik egymást, a színek az elemeket jelképezik. Kék: űr (éter), fehér: levegő (későbbi irányzatokban víz), piros: tűz, zöld: víz (későbbi irányzatokban levegő), sárga: föld.

Gyakori félreértés, hogy az imazászlók imákat hordoznak különböző istenségek számára. (Talán abból a félreértésből ered, hogy a védikus kultúrában gyökerező vallásokat „többistenhitként” egyszerűsítik le.) Az imazászlók inkább a Buddha tanítása szerinti gyakorlás tartozékai, az imákat és jókívánságokat szétszórják, így azok minden lény hasznára válnak. (Gautama Buddha valamikor Kr.e. 6. és 4. század között élt. Tanításának egyik központi eleme az, hogy hogyan szabadulhatnak meg a lények a szenvedéstől még ebben az életben. Egyik elve volt, hogy a tant (dharmát) mindenkinek a maga nyelvén kell bemutatni, így tanításai rendkívül sokrétűen megközelíthetők, így például a Négy Mérhetetlenen keresztül. A Négy Mérhetetlen gyakorlása által a gyakorló az isteni lakhelyen születhet újra. A brahma-vihára négy erénye: szerető kedvesség, együttérzés, együtt örvendezés és derű.)

Imazászló

Egy példával bemutatva, az Om mani padme hum (vagy Om mani peme hung)

a tibetiek leggyakrabban használt imádsága, melyet bárki használhat átadás, beavatás nélkül. (Hat szótagos, csatlakozik még a fekete szín.) Jelentése körülbelül: „Nézd csak a drágakövet a lótuszban!”, „A gyöngy a lótuszban van.” Ez a mantra tisztító hatású, minden szótag egy-egy érzelmi szélsőségtől szabadít meg, az alábbiak szerint.

Om: büszkeség, ma: féltékenység, ni: szenvedély, vágy,

pad: előítélet, butaság, me: nyomor vagy a túlságos bírtoklási vágy, hum: gyűlölet, agresszió.

Sok típusú imazászló létezik. A szélparipa például a közelében tartózkodók „szerencséjét” növeli, a rossz végzetet jóra fordítja. Az imazászlón ló látható (Lung ta, azaz „erős/hatalmas ló”), hátán  három lángoló ékszert, ékkövet hordoz. Ezek a (történelmi) Buddhát, a Dharmát (a Buddha tanításai) és a Sanghát (gyakorlók közössége), azaz a Három Menedéket jelképezik.

Egy másik típus a jó egészség és hosszú élet zászlója, melyen a Buddha Hosszú Élet tanítóbeszéde található.

A kívánságteljesítő zászlón pedig egy védelmi ima olvasható, melyet Padmaszambhava gurunak (aki a Buddha tanításait Tibettel megismertette) tulajdonítanak.

A zászlókat nem szegik be, az időjárás hatására a textilek elbomlanak, a szél apró darabonként messze viszi őket, ahogyan az imákat és jókívánságokat is. A megfakult, elhasználódott imazászlókat hagyományosan a tibeti újévkor cserélik le. A régi imazászlókat elégetik, még a füstjét is arra használva, hogy a jókívánságokat terjesszék.

SZNI


' .