Derűs, borús…

Új folyam V./2. szám

Derűs borús...Találgassunk, miről is van szó?

A hangulatról? Az időjárásról?

A Pázmándi hírvivő híreiről?

Hát persze, hogy egyszerre mindenről, hangulatról, időjárásról, a bimbódzó ta­vaszról, a bo­londos-szelek nyargalásáról, a felhők vonulásáról.

Ha kisüt a nap, jókedvre derülünk, ha felhők kúsznak fölénk, a kedvünk is elborul.

És jönnek a hírek: derűsek, eredményesek, megrendítők. Az egyik lelket melengető, a másiktól meg­borzongunk.

S, hogy még bonyolultabb legyen az egész: vannak pillanatok, amikor az egyik ember számára a jó hír is keserű, a napsütés is bosszantó, a másikkal meg épp madarat lehetne fogatni, legyen bármilyen körülöttünk a nagyvilág, borítsák az eget bármilyen viharfelhők…

Emberek vagyunk, s ez azt is jelenti, hogy hangulatemberek vagyunk.

Mint az időjárás. Különösen így kora tavasszal… 


' .