Iskolatörténet

Új folyam V./2. szám


Pázmánd ízei_3Pázmánd 500. évfordulója alkalmából a Hírvivő mostani számában a falu oktatástörténeti emlékeit szeretnénk megismertetni a kedves Olvasóval. Ebben nagy segítségünkre volt Domak András, aki egyik diplomamunkáját Pázmánd művelődéstörténetéből írta, s ezért sokrétű kutatást végzett a témában.

A fennmaradt írásos dokumentumok szerint az oktatással kapcsolatos legrégebbi adat 1773-ból való. Ekkor már volt a falunak iskolája, ami a megyében még igencsak ritkaságnak számított. 1783-ig Virág Mihály volt a római katolikus népiskola tanítója, 22 Ft jövedelemért 80 gyereket tanított egy osztályteremben, amit a jezsuiták építettek. A XVIII. század végén a tanító a mezőgazdasági munkák után, délután tanította írásra, olvasásra és hittanra a gyerekeket, magyar nyelven. Emellett a néptanítónak az egyházi szertartásoknál is segédkeznie kellett, ellátnia különböző kántori teendőket.

Egy 1818-as feljegyzés szerint – ekkor már a vizsgázott tanító mellett a segédtanító is megjelent –, „Az iskola régi, közepesnél rosszabb. A templomtól keletre fekszik, náddal fedett, kertje van. A tanterem minden nembeli tanuló részére közös, a tanítói lakástól elkülönített. A tanítómester neve Szaghmehl János…” Eszerint a feljegyzés szerint ekkor 130 volt a tanulók létszáma, ám ebből 110 kimaradt a mezei munkák miatt, csupán 20-an jártak rendszeresen iskolába. „A plébános mindeddig hiába próbálta a szülőket figyelmeztetni, a kilátásba helyezett büntetés nem használ.”

A reformkorban is csak a téli időszakban jártak rendszeresen iskolába a gyerekek. A lányok iskoláztatását egyáltalán nem tartották fontosnak a szülők, így ők télen-nyáron rengeteget hiányoztak. A fűtéshez fát vagy szalmatekercset reggelente a tanulók vittek magukkal. A vizsgázott tanítót az uraság, a helybeli esperes és a község választotta, akik egyetértve el is mozdíthatták állásából. Az írás-olvasás mellett hittudományt, számvetést és földleírást tanítottak, de csak a fiú gyerekeknek.

Iskolatörténet

1869-ben a községben 576 fő tudott írni és olvasni, 277 volt a száma azoknak, akik legalább olvasni tudtak valamicskét, 811-en azonban teljesen anafabéták voltak.

A XIX. század végén épült új iskoláról a korabeli megyei lap ekképpen számolt be: „Lyka Döme nagybirtokos, a pázmándi római katolikus templom kegyura a millenniumi év elején egy alapítványlevelet tett le, mely alapítványlevél szerint Magyarország ezeréves fennállása emlékére egy három tanteremből álló iskolát fog építtetni saját költségén a pázmándi népnek. Eme párját ritkító épületnek ünnepélyes felszentelése és kegyes alapítói részérőli átadása 1897 e hó 15-én, Nagy-boldogasszony napján volt, báró Fiáth Pál főispán, Huszák Ágoston alispán és számos vármegyei előkelőségek, az egész község apraja és nagyja jelenlétében.”

Az új, három tantermes iskolához két tanári lakás is tartozott. 1906-ban két tanító és egy tanítónő 3 évfolyamot tanított a római katolikus ismétlő iskolában, összesen 105 gyermeket. 1926-ban a megyei püspöki hivatal 200 millió korona segélyt adott az iskolának egy kéttantermes előteres iskola építésére.

1940-ben született az a körzeti iskolai felügyelői látogatásról készült jegyzőkönyv, ami már „nagyon jó tanulmányi eredményekről” számolt be. Az iskola tanrendjét a II. Világháború kitörése sem zavarta meg, egészen 1944. október 1-jéig, amikor is a németek elfoglalták a falut és beszállásolták magukat a tantermekbe. A tanítás ekkor 4 hónapig szünetelt. Ezután az épületet és a berendezést is csaknem teljesen fel kellett újítani. A háború után még egyházi kézben maradt az iskola, egészen az 1948 nyarán bekövetkezett államosításig.

1961-ben lett iskolaigazgató Szabó György, Pázmánd későbbi díszpolgára. Ő indította be az esti iskolát, amire nagy igény volt, hiszen az emberek többsége 1945 előtt csak 3-4 osztályt végzett.

1967-et írtunk, amikor a régi uradalmi kastélyt átalakították, felújították és beköltözhetett oda az iskola. Ekkor lett minden osztálynak külön osztályterme és a tanítás egy műszakban folyhatott. Kialakították az igazgatói irodát, a tanári szobát. Volt a kastélyban egy pedagógus szolgálati lakás is, valamint egy főzőkonyha és egy ebédlő a napközisek számára. 67 szeptemberében még a régi épületben indult a tanév, de első naptól kezdve a testnevelési, gyakorlati- és osztályfőnöki órák nagy része, a tanulók, nevelők és szülők szabadideje is az új iskola és környéke csinosítására ment el. Festettek takarítottak, a szülők függönyöket varrtak, virágokat hoztak. A tantermekbe új padok, szekrények és tanári asztalok kerültek. Az átadási ünnepségre a faliújságok is a helyükön voltak. A szertárak jól felszereltnek számítottak és sok szemléltető eszköz is rendelkezésre állt. A minőségi változáshoz tartozott, hogy a szülői munkaközösségtől és a patronáló szervektől öt tévét is kapott az iskola, és magnók, dia- és hangosfilm vetítő, lemezjátszók segítették az oktató-nevelő munkát az iskolai könyvtár mellett.

Az új kastélyiskola birtokba vétele óta működnek napközis csoportok Pázmándon, az 1973-74-es tanévtől pedig szakkörök is az iskolában. A 90-es évektől szerveztek úszásoktatást, 1993-ban indult meg a kihelyezett zeneiskolai oktatás. A tanórákon kívül a sportkör, tömegsport órák biztosítottak lehetőséget a testnevelésre. A téli sportfoglalkozások és a tornaórák a művelődési házban lévő tornateremben folytak egészen napjainkig, ezen a gyakorlaton változtat majd a most átadásra kerülő, országos viszonylatban is kiemelkedő sportközpont…


' .