Környezetünk

Kutyavilág

Új folyam IV./1. szám

Egy 2016 januárjától megváltozott kormányrendelet értelmében tilos az ebeket tartósan kikötve tartani. A szabályozás módosítását sokan és sokféleképpen magyarázzák, számtalan cikk jelent meg a témáról a médiában is, vannak, akik a kutyák tömeges elaltatásával riogatnak. Igye­keztünk utánajárni, miként is kell pontosan értelmezni a rendeletet, s milyen reakciókkal találkozott állatorvosunk, Dr. Kutasi Péter Pázmándon.

A rendeletmódosítást sokszor minden valós alapot nélkülöző formában tolmácsolják a különböző orgánumok, írja a Nébih portálján megjelent tájékoztató cikk, amely szerint azért volt szükség az új szabályozásra, mert sajnos még ma is vannak olyanok, akik a kutyát egyszerű „jelzőrendszerként” kikötve, kennelbe zárva, vagy egy hátsó kertbe „száműzve” tartják, egyetlen elvárásuk az állattal szemben, hogy riassza el a betörőt vagy a rókát. Miközben tudjuk, hogy a kutya az egyetlen olyan állatfaj, amely fajtársaival szemben is inkább az ember társaságát választja, és szüksége is van rá, hiszen „társadalmi lénnyé” vált az emberrel való évezredes együttélésben. Az emberrel szembeni kutyatámadások vizsgálatakor azt láthatjuk, hogy a komoly sérüléssel vagy akár halállal végződő esetek nagy részét rosszul szocializált, tehát olyan kutyák okozzák, akiket megfosztottak attól a lehetőségtől, hogy megfelelő kapcsolatot alakítsanak ki az emberekkel. Természetesen na­gyon nehéz lenne jogszabályi keretek között minden egyedre, fajtára, tartási módra pontosan meghatározni, hogy hány perc séta, közös játék, irányított tevékenység szükséges ahhoz, hogy leghűségesebb társunk jól szocializált, boldog, kiegyensúlyozott lényként élhessen.

Kutyavilag_1

A tájékoztató kitér arra is, hogy több száz, nagyon is eltérő igényű kutyafajtát ismerünk, így rendkívül nehéz lenne általános előírásokat alkalmazni, hiszen egészen más a mozgásigénye például egy mopsznak és más egy szetternek, más hőmérsékleten érzi jól magát egy bernáthegyi és máson egy szőrtelen fajta – a rendkívül változatos keverékekről nem is beszélve. Tehát szinte minden eset – az alapvető, jogszabályokban rögzített kötelezettségeken felül – egyedi elbírálást igényelne. Például nem lehet kimondani, hogy az időszakosan használt lánc rosszabb, mint a kenneles tartás. Egy jól megválasztott futólánc, melyet a „történések” közelében, inger­gazdag környezetben helyeznek el, egyrészt nagy mozgásteret biztosíthat a kutyának, másrészt kevésbé zárja őt ki az emberekkel való kapcsolat lehetőségéből, mint egy, az udvar végében elhelyezett kennel. Ugyanakkor, ha ez a kennel csak a kutya pihenését szolgálja, de a nap nagy részét szabadon töltheti a kertben és rendszeresen sétálni is viszik, foglalkoznak vele, akkor természetesen az is megfelelő.

Mindebből az következik, hogy a rendelet előírásai egyfajta követendő irányt határoznak meg, segítve a felelős állattartási szokások kialakulását. Két dolgot – a felelős állattartást és az ember testi épségének védelmét – kell szinkronba hoznunk, törekedni kell arra, hogy csak az tartson állatot, aki e két igénynek meg tud felelni.

A Nébih portálon megjelent írás szerint tehát nem az a közvetlen és azonnali cél, hogy minden kutya végleg lekerüljön a láncról, akkor is, ha az adott állat szocializáltsága és a környezete nem biztosítja a biztonságos tartás feltételeit, de az mindenképpen cél, hogy ezután egy kutya se kerüljön tartósan láncra. Nagyon fontos tudni, hogy – ellentétben különböző riogatásokkal – nem követ el bűncselekményt az, aki vét a vonatkozó rendelet előírásai ellen, hiszen ezek alapvetően nem a Btk-ba ütköző cselekedetek. Ha egy láncon tartott kutyán szeretne valaki segíteni, akkor nem is a rendőrséget, hanem a jegyzőt illetve a hatósági állategész­ségügyi szolgálatot kell értesítenie. A kivizsgálást követően elsősorban a hibák, hiányosságok javítására kötelezhető az állat gazdája, ennek meg nem történte esetén kiszabható állatvédelmi bírság, amelynek alapösszege 15.000 Ft. Ez az összeg minősített esetekben – jogszabályban meghatározott mértékben – szorzókkal növelhető.

Dr. Kutasi Pétert a Pázmándon tapasztaltakról kérdeztük. Mint elmondta, a faluban szerencsére senki nem kérte tőle, hogy a rendelet miatt altasson el kutyát, de kicsit tágabb környezetünkből, például a bicskei gyepmesteri telepről kapott olyan híreket, hogy hirtelen nagyon sok kutya került be a telepre. Állatorvosunk szerint nem olyan nehéz megfelelni az új szabályozásnak, ő mindenkinek, aki igényli, szívesen segít felvilágosítással, tanácsokkal. Az is örvendetes – mondta Kutasi doktor –, hogy a pázmándiak túlnyomó többsége szeretetben gondozza a kutyáját, kevés a kirívó eset.

Megújult a játszótér Pázmándon

Új folyam III/12. szám

A Pázmánd Községért Közalapítvány volt a kezdeményezője annak, hogy csúszdavárral és új rugós játékokkal gazdagodjon a játszótér a Történelmi Emlékpark mellett Pázmándon. A költségeket is közösen állták, az alapítvány 300 ezer forinttal, Pázmánd Község Önkormányzata közel 250 ezer forinttal támogatta a játszótér bővítését, amelynek megvalósításából helyi vállalkozók és magánemberek is kivették a részüket. Az új játékok felavatására advent első vasárnapjának délutánján került sor, s bár nem volt igazán játszóterező idő, a gyerekek ugyanolyan lelkesedéssel vették birtokba a várat, mintha simogatott volna a tavaszi napsütés.

Megujult a jatszoter

Pistikék a kertben

Új folyam III/9-10. szám

Szeptember-októberben általában még sokféle virág nyílik a kertekben. Megszűnt a nyári forróság, amit még a nyáron virágzó növények is nehezen bírnak, több a csapadék, a „vénasszonyok nyarán” új életre kel a kert. Most egy olyan, ősszel is teljes pompájában nyíló egynyári virágot mutatunk be, amely ugyan nem régi vendége kertjeinknek, de nagyon gyorsan otthonra talált nálunk Pázmándon is.

Pistikék a kertben_1

A törpe nebáncsvirág, és a nebáncsvirágfélék népes családja, amely közel 850 tagot számlál, nevét onnan kapta, hogy termése a legkisebb érintésre felnyílik és szórja a magokat szerteszét. A Kelet-Afrikából származó törpe nebáncsvirág csak az 1970-es években kezdett elterjedni, de nagyon gyorsan hódított, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy igazi „családias” becenevet kapott: pistike.

Lőrincz-Csonka Éva Petra pázmándi kertjében is jól megtalálta a helyét, és szép jövőnek néz elébe ez a színpompás, egynyári virág.

– Nagyon szereti ezt az árnyékos helyett itt, a diófa alatt. Egész nyáron folyamatosan virágzott, szépen elbokrosodott, egészen a fagyokig fog pompázni. Idén palántaként vettem, de most majd fogok belőle magot, és jövőre a kert többi részébe is ültetek, friss, vidám színeivel jól kiemel minden kerti részletet. Nagyon szeretek kertészkedni, igazán kreatív tevékenységnek tartom, egy színes, ötletes kert sok örömet jelent annak is, aki létrehozza, annak is, aki élvezi a látványt és persze annak a korosztálynak is, aki még csak játszik benne.

Pistikék a kertben_3

Könnyen észrevenni egy kerten, ha tulajdonosa szeretettel, lelkesedéssel gondozza. Az eddigi riportjainkban meglátogatott kertek esetében is szavak nélkül tudtuk, menynyire szeretnek a tulajdonosaik a virágokkal foglalatoskodni, és hogy mekkora örömet jelentenek számukra az egészséges, szépen nyíló virágaik. De nem csak a tulajdonosok számára, hanem gyermekeik, családjuk, ismerőseik számára is élmény az ilyen környezet. Ha pedig egy szép kert szép emlékekkel is párosul, akkor a fiatalabb generáció tagjai között is mindig akad olyan, aki továbbviszi a kertészkedés hagyományát, a virágok szeretetét.

 

Szöveg és fotó: Czinkóczki Mária

Régi ismerős kertjeinkben a legényrózsa

Új folyam III/8. szám

Már tavaly nyáron is, amikor a pázmándi virágokat bemutató cikksorozatunk elindult, sokan emlegették a legényrózsát, mint a régi kertek elmaradhatatlan lakóját. Akkor a virágzásnak már vége volt, de elhatároztuk, hogy ha a cikksorozat megéri az egy évet, akkor mindenképpen sorra fog kerülni.

Regi ismeros kertjeinkben_4

A legényrózsa, vagy más néven rézvirág, nem csak Magyarországon, hanem egész Európában, sőt, még Észak-Amerikában is hihetetlen népszerűségnek örvend. A virág Mexikóból származik, talán még az azték indiánok kertjeit díszítette a dáliákkal és napraforgókkal együtt. Igazi sikertörténete a 19. század közepén kezdődött, amikor a nemesítési törekvéseknek köszönhetően megjelentek az első dupla virágú fajták Franciaországban, és ekkortól kezdve a kertészek igazi kedvence lett. Sikerét köszönhette annak is, hogy nagyon könnyű a gondozása, jól tűri a szárazságot mivel Mexikó szárazabb vidékeiről származik, nagyon sokáig virágzik, és a szivárvány szinte minden színében pompázik.

Szanyó Albertné Juli néni kertjében idén gyönyörű, hosszú sorban nevelik ezerszínű virágaikat a legényrózsák a lepkék, méhecskék nagy örömére. Akkor is nagy volt a forgalom, amikor ott jártunk fényképezni, az egyik lepkét annyira elkábította kedvenc virága, hogy Péter fényképezőgépének még egészen közelről sem sikerült elriasztania.

Regi ismeros kertjeinkben_1

– Idén tényleg nagyon szépen nyílnak, pedig nem is locsolom őket, messze van ez a hely a csaptól,

itt nem tudnám megoldani. Minden évben folyamatosan gyűjtögetem a magot, megjelölöm a virágokat, hogy mindegyik színből tudjak gyűjteni. Egészen a fagyokig hagyom érni-száradni a magokat, aztán tavasszal korán, a fagyok elmúltával elvetem őket. Vágni is szoktam belőlük, jól bírják a vázában is.

A legényrózsa vágott virágnak is kitűnő, hiszen minél több virágot vágunk belőle, annál több elágazás, új virág nyílik a helyében, igazán minden kertben ott a helye. Továbbra is várjuk azoknak a hívásait, akiknek olyan szemet gyönyörködtető virágok nyílnak a kertjeikben, amiket örömmel megmutatnának a Hírvivő olvasóinak is. (Némethné Czinkóczki Mária: 06/20 498-6226, Várkonyi Péter: 20/931-3231)

Némethné Czinkóczki Mária

Kerti hortenzia

Új folyam III/7. szám

 

Pázmánd csodás kerti virágait bemutató sorozatunkban egy gyönyörű ritkaságot, a hatalmas fehér virágzatú kerti hortenziát fényképeztük Tóth Nándorné, Annuska néni kertjében.

Kerti hortenzia_3

 

A történet úgy kezdődött, hogy Annuska néni lányával beszélgettem, aki arról panaszkodott, ő már többször megpróbálkozott azzal, hogy az édesanyja hortenziáját a saját kertjében is meghonosítsa, de sosem járt sikerrel. Bezzeg az édesanyja kertjében virulnak, érdemes lenne megnéznünk milyen pompában…

– Pedig nem csinálok vele semmi különöset – ezt már Annuska néni mondta, amikor megcsodáltuk a két hatalmas fehér hortenziabokrot. – Csak locsolgatom őket, s vigyázok, hogy ne szaporodjanak el nagyon, mert akkor kisebb virágokat hoznának. Minden évben visszavágom a bokrokat, hiszen a virágokat az új hajtások hozzák. Szóval semmi fakszni, az egyetlen, amire ügyelni kell, az az, hogy nagyon törékeny a száruk ezeknek a szép virágoknak…

A kerti hortenzia az 1800-as években Japánból került Európába, ott már évszázadok óta a kertek kedvelt növénye volt. Nyugat-Európa több országában is termeszteni kezdték, és mára rengeteg, különféle virágú és (a cserepes virágtól a bokorig) változatos növekedésű változatát nemesítették ki. A nem kertészeti és nem nemesített hortenzia egy-másfél méter magasra növő, lombhullató cserje. Sok kis virága félgömb alakú virágzattá áll össze; ebben gyakran vannak meddő virágok is, megnagyobbodott, sziromszerű csészelevelekkel. A kertészeti, bujtatva vagy dugványról szaporított változatok gyakran csak meddő virágokat hoznak. A kerti hortenzia színvilága igen gazdag, de kékké csak akkor válik, ha a talaj savas kémhatású, ellenkező esetben a növény nem képes felvenni a kék színhez szükséges alumínium mennyiséget.

A hortenzia csak árnyékos és hűvös helyen érzi jól magát. Nem bírja a tűző napot, vagy a túl meleg helyet, hiszen eredetileg aljnövényzet volt Ázsiában. Nyáron nagyon fontos, hogy a földje egyenletesen nedves legyen, s nem szereti a kemény csapvizet, csak lágy vízzel, vagy esővízzel célszerű öntözni, azt meghálálja a növény. Télen a gyökerét érdemes betakarni az erősebb fagyok okozta károsodás kivédése érdekében.

 

Riporter:

Némethné Czinkóczki Mária

Fotó: E. Várkonyi Péter

Mert ő az én rózsám…

Új folyam III/6. szám

A rózsák az emberiség első ültetett dísznövényei közé tartoznak, még ma sincs kert rózsa nélkül és nincs kor, melyben ne ihlette volna meg a művészeket. Pázmánd kertjeiből, sőt sokszor a házak elől, az utcai részről sem hiányozhatnak.

Mert o az én rózsám_4

Nemesítésük úgy 5000 évvel ezelőtt kezdődött az Ázsiai kontinensen, de az ősi kőzetek tanúsága szerint a rózsák fajának története úgy 35 millió évvel ezelőtt kezdődött. Az első rózsák szimpla, 5 szirmú rózsák voltak, leginkább a mai vadrózsa fajokhoz hasonlítottak, és csak évente egyszer virágoztak. A nemesítési törekvéseknek köszönhetően megjelentek a telt virágú rózsák is, de igazán a XVIII. század második felétől kapott új lendületet a rózsanemesítés, amikor Kínából Európába is eljutottak az évente többször is virágzó rózsafajok. Eddig az időszakig a rózsák csupán a fehér és rózsaszín különböző árnyalataiban pompáztak, az élénkpiros változatok is Kínából érkeztek, a sárga szín megjelenésére azonban egészen a XX. század elejéig várni kellett. Egy francia nemesítő, Joseph Permet-Ducher több, mint 20 éven keresztül próbálkozott a sárga szín nemesítésével sikertelenül, míg végül a szerencse sietett segítségére, a mezőn sétálgatva egyszerűen egy ragyogó sárga mutáns fajba botlott.

Szendrei Józsefné, Rozika néni kertjében gyönyörű sárga rózsabokor nyílik minden év májusában. A levei inkább a vadrózsákéra emlékeztetnek, mint kertjeink nemes rózsáira, szintén a vadrózsákra jellemző az a tulajdonsága is, hogy gyökérhajtásról könnyen szaporítható. Rozika néni úgy 30 éve hozta a tövet a faluba Soponyáról, ami nagyon otthonosan érezte magát a kertjében, hamarosan gyönyörű, hatalmas bokorrá fejlődött.

Mert o az én rózsám_3

– Nagyon erős növekedésű, ellenálló fajta. Permetezni nem szoktam, nincs olyan betegség, ami megtámadja. Úgy tűnik, még a levéltetű sem szereti, azt sem nagyon találok rajta. Metszeni sem kell olyan erőteljesen, mint a többi kerti rózsát. Csak a tetején ide-oda lebegő hajtásokat szoktam visszavágni, meg azokat, amik nem jó helyen nőnek. Egy évben egyszer, május elején virágzik, temérdek sok virág van rajta. Könnyen tudom szaporítani is. Akinek a faluban ilyen rózsája van, az mind tőlem kapta. Igazán szemet gyönyörködtető látvány, mikor virágzik.

Egy szőlőhegyi ház tulajdonosai, Vámosy András és felesége is csodaszép, piros rózsatömegben gyönyörködhetnek minden tavasszal, úgy egy hónapon át, míg a virágzás tart.

– Minket is meglepett, milyen dúsan virágzanak itt ezek a tövek. Egy ismerősünk felszámolta kertészeti árudáját, és nekünk adta a maradék rózsatöveket. Mi szépen elültettük őket egy sorba, szám szerint 14-t, de semmit sem tudtunk róluk. Még a színüket sem. Az évek során aztán egyre nagyobbá fejlődtek a tövek, nagyon szeretik ezt a szőlőhegyi földet. Minden évben a gyümölcsfákkal együtt permetezem őket és persze a levéltetűket is távol kell tartani, de ezen kívül semmi gond nincs velük. Illatuk ugyan nincs, de a dús, élénkpiros virágözön minden évben elkápráztat minket.

Mert o az én rózsám_1

Sokan ültetünk rózsát a kertünkbe, de akármilyen gondosan választjuk is ki színük, magasságuk esetleg illatuk alapján a töveket, csak a végleges helyükön fog eldőlni, mennyire érzik ott jól maguk, és mennyire felelnek meg várakozásainknak. Néha annyira jól egymásra talál a kert, a rózsa és a kertész, hogy igazán kivételes virág lesz a végeredmény, mint ahogy a fenti két esetben történt. Rozika néni és Vámosi Andrásék is ebben a szerencsében részesültek, és nagyon örülünk, hogy örömüket megosztották velünk és a Hírvivő olvasóival.

 

Némethné Czinkóczki Mária

Fotó: E. Várkonyi Péter

 

„Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a 2-3-at, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.” (Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)

Kertjeink mediterrán mosolya: a leander

Új folyam III/6. szám

Sokunk kedvenc dézsás növénye a leander. Bokrainkat tavasszal, a fagyok után kivihetjük az udvarra (2-3 Co mínuszt még könnyen átvészel). Egy szép tavaszi napon azután vegyük a fáradságot és ültessük át a növényeket. Erről minden évben gondoskodni kell!

leander_6

Én mindig keverek a leanderek földjébe némi agyagásványt (zeolit, alginit). Ha nem veszünk külön erre a célra zeolit ásványt akkor könynyen hozzájuthatunk otthoni cicusaink alomanyagából is. 3-4 lapáttal hozzákeverhetünk 50 liter virágföldhöz. Sokat javít a virágföld minőségén, ha még hozzáteszünk ugyanennyi érett házi komposztot is. Keverhetünk földhöz lassan oldódó műtrágyát (Ozmocote) is, illetve lehet kapni két olyan készítményt is, ami segíti a növényt a nyári szárazságban (Zeba, Stockosorb). Ha nem szeretnénk minden évben cserepet vásárolni, érdemes eggyel nagyobb edénybe ültetni, aztán a következő évben ugyanabba a cserépbe ültessük vissza megemelve a bokrot, így alá és a szélére friss földet tudunk rakni.

Ha oleanderünk 40-50 cm-es átmérőjű cserépben van már, akkor lassan nem tudjuk átültetni nagyobb edénybe. Ilyenkor se felejtsük el a földcserét. Ásóval vágjunk körbe 5-10 cm-es részt a gyökértömegéből és így visszaültethetjük a meglévő cserepébe.

A metszéséről sem szabad elfeledkezni. Kisebb példányokat érdemes évente, kétévente visszametszeni. Általánosságban azt tudnám mondani, hogy az el nem ágazó ágakat körülbelül a felébe kellene visszametszeni. Nem kell aggódni, a leandert nem lehet túlságosan visszavágni, maximum jó sűrű lesz, és nem virágzik abban az évben.

Idősebb növényeknél én az ifjító metszés elvét szoktam tanácsolni. Azokat a részeket érdemes levágni, amik vastagabbak, esetleg fel is vannak kopaszodva és túlságosan visszahajlanak. Ne vágjunk le minden idősebb hajtást, mert abban az évben nem lesz virágunk. Érdemes minden évben 2-3 idős ágat visszavágni, ám ezeket a hajtásokat sem kell tövig visszanyesni. Az oleander olyan részeiről is megújul ahol már nincsenek levelek. Szép sűrű, gömb alakú koronaformára kell törekedni a metszéskor.

Nagyon fontos, hogy mindig mossunk kezet, ha a leandereinket gondoztuk illetve a metszőollót is érdemes megtisztítani. A leander minden része erősen mérgező!

A leander nagyon szereti a meleget. Júniustól augusztusig erős virágzásban és intenzív növekedésben van. Ez sok vizet és tápanyagot igényel. Nagyon fontos egész nyáron ebben az intenzív fejlődési időszakban a bőséges vízellátásukról gondoskodni. Naponta minimum egy alkalommal öntözzünk. Ha kiszárad a cserép, akkor napi két alkalommal is meg lehet locsolni. Érdemes mély és széles alátétet rakni a cserepek alá, hogy minél több vizet tudjunk számára biztosítani. Ha leanderünk alsó levelei sárgulnak, és esetleg már hullnak is, akkor biztosan kevés vizet kap (vagy kapott valamikor).

A bőséges vízellátás kimossa a cserepekből a tápanyagokat ezért folyamatosan pótolnunk kell azt. Hetente öntözzük be valamilyen komplex tápoldattal.

Ne feledjük, hogy a növényünk egészségi állapotát a folyamatos víz és tápanyag ellátás határozza meg. Ha ezt betartjuk, nem fog sárgulni, illetve nem lesznek rajta szívó kártevők sem.

Néhány problémát azért felsorolnék, ami gyakran elő szokott fordulni ott ahol nem érzi jól magát

a növény.

Időnként előfordulnak a leanderen fagyás és napégés tünetei. Megpirosodik a levél, esetleg el is szárad. Tavasszal vagy késő ősszel lehet fagyás. A napkár pedig magas UV sugárzáskor fordul elő, de csak ott, ahol vízhiányban is szenved a növény. Ezek nem okoznak túl nagy gondot, lehullnak, majd nő helyettük új levél.

Klasszikus tápanyaghiány tünetek is előfordulhatnak. Ilyenkor a levelek különböző részei sárgulnak. Ha komplex tápoldattal rendszeresen kezeljük a növényeket, nem fordulnak elő ezek a tünetek.

Kártevői közül az egyik leggyakrabban fordulnak elő az atkák. Tüneti felismerés, hogy a levél felszíne fénytelen, apró fehér pöttyös lesz. Az állatok a növények nedvét szívogatják. Védekezni csak vegyszeres permetezéssel lehet ellenük, speciális atkaölő szerekkel. Az atkamentes levelek lesznek zöldek, a károsítottak már nem zöldülnek vissza. Itt is igaz, hogy az atkák kimondott másodlagos károsítók, erős egészséges növényeket nem támadnak meg.

leander_2

Az Oleander-levéltetű színe aranysárga. Július közepén a leander fiatal levelein, majd virágszárain figyelhető meg. Könnyen észre lehet venni, és akár le is lehet csípni azt a pár virágbimbót ahol a károsító megjelent. Ha nem engedjük elterjedni nem képes nagy kárt okozni.

leander_5

A leander pajzstetűt a levelek fonákján fehér vagy sárgás-fehér pajzsok formájában láthatjuk. Évente 3 nemzedéke fejlődik. A levélen, a levélnyélen, a hajtáson, a bimbón vattaszerű viaszváladék védelmében élnek és szívogatnak. A lágy teknős pajzstetű pajzsa kissé aszimmetrikus, sárga vagy barna színű, szívogatásának hatására a levél sárgul, idővel lehullik. A levelek színén és fonákon egyaránt megtalálható. Kisebb növényekről a pajzstetűtelepeket és a pajzsokat szivaccsal le kell dörzsölni, illetve nagyobb növényeknél gyenge fertőzés esetén a károsított leveleket el is lehet távolítani. Nagyobb növények erős fertőzése esetében nyáron permetezni kell. A tiametoxam hatóanyagú permetezés nedvesítő szerrel kiegészítve beöntözés is jó eredménynyel jár. A tiometoxam a gyökéren keresztül is felszívódik, ezért a beöntözés is hatásos.

A leander sejtburjánzásos betegségét a barna elhalt részekről lehet felismerni. Később a foltok a leveleken és a hajtáson egyaránt a szövetek felnyílásával végződik. Ez a betegség gyógyíthatatlan, rossz minőségű szaporítóanyaggal kerül be kertünkbe. Nem halálos kórokozó, de idővel teljesen legyengíti a növényt, és átterjedhet a többi leanderre is.  Vásárláskor figyeljünk oda, hogy ne vegyünk gyökérfekélyes növényt.

Leander bokrainkat késő ősszel az erős fagyok beállta előtt vigyük be 0-5 Co-os telelő helyére. A leander nem kényes a teleltetéskor a fény mennyiségére, kevés fénnyel is szépen áttelel. Fontos azonban, hogy télen se feledkezzünk meg róla. Amikor beteleltetjük, jól locsoljuk meg, majd fokozatosan csökkenthetjük a locsolást. Először hetente, majd kéthetente. A december és januári időszakban már elég 3-4 hetente öntözni, majd februárban a telelés végén érdemes ismét növelni az öntözések számát.

leander_4

Erős egészséges leander bokrunk egész nyáron folyamatosan fejlődik, hozza a friss ágakat, fejleszti a virágait, és pompás illatával hódít mindenkit. Köszönjük meg neki és figyeljünk rájuk kellő gonddal!

Domak Erzsébet

Szőlővédelem

Új folyam III/5. szám

A szőlőhegyen szinte minden pázmándi családnak van egy kis földje, szőlőbirtoka, melyet féltő odaadással gondoz, hogy teremjen rajta egy kis friss szőlő gyümölcs, és jó minôségű borszőlő legyen a szüretre, amiből jó kis borocska érlelődhet a pincékben.

nyovenyvedelem_3

Az elmúlt években az időjárás egyre szeszélyesebb lett, egyik évben a nyári hőség tartott hetekig, a másik évben pedig a csapadék mennyisége és eloszlása lett egyre rapszodikusabb. Kihívó feladat ilyen körülmények között jó minőségű egészséges szőlőt termelni, pedig a jó a bor alapja az egészséges gyümölcs, amely csak jól tervezett és kivitelezett növényvédelemmel termelhető meg.

A tavalyi év nem kedvezett a szőlősgazdák várokozásának, a szőlő minősége és mennyisége a befektetett munkához viszonyítva sokaknak csalódást okozott. Előbb a szőlőlisztharmat járvány megtizedelte a termést, később jött a szürkepenész, és károsított az újonnan betelepedett pettyes szárnyú muslica is, ezért a még egészségesnek látszó szőlőszemekben is már szüret előtt megindult a romlás és elkezdődött az ecetesesedés.

Az idén a virágzási időszakot megelőzte egy bőséges csapadékos időjárás, ezért a virágzásban biztos védekezni kell a szürkepenész, a peronoszpóra és a lisztharmat ellen. Ezek fertőző anyagai felhalmozódtak a szőlő területen, és ha kissé kedvező lesz az időjárás, már meg is indul a fertőzés.

Fel kell hagyni azzal a nézettel, hogy virágzásban nem permetezünk gombaölő szerrel, mert a virágzás egy kényes időszak a szőlő életében és akkor a fürtöt már károsíthatja a szürkepenész és a peronoszpóra is. Az elmúlt év tapasztalataiból tanulva a lisztharmat elleni védekezés egyetlen permetezésből sem hagyható ki. A lisztharmat egy nagyon alattomos betegség, és szinte észrevétlenül szaporodik fel a szőlő levelén, fürtjén, ha pedig a fertőzés megtörtént, akkor már nincs hatékony védekezés ellene, mert nincs olyan növényvédő szer, amely utólagos védelmet vagy gyógyító hatást biztosítana.

nyovenyvedelem_6

A másik alapvető feladat, hogy soha ne hagyjuk a szőlős területet felgazosodni. A magas aljnövényzet párás mikroklímát biztosít a fürt övezetben, és ez a fertőzések melegágya. Ha kapálunk, azt idôben végezzük el, vagy ha füvesített a terület, akkor rendszeresen kaszáljuk.

A szőlő zöld munkáit mindig jó minőségben végezzük el, a jó hajtásválogatás és a rendszeres hónaljhajtás kitörés és kötözés, vagy hajtásigazítás szellős lombkoronát biztosít.

Évekkel ezelőtt a szőlőlevél atka már fakadáskor visszavetette a szőlő fejlődését. Az utóbbi években a levélatka visszaszorult,
helyette a szőlőlevél nemezes gubacsatka szaporodott fel. Ha a fertőzés tüneteit észleljünk, akkor feltétlenül permetezzünk ez ellen is.

A szőlőben használatos növényvédő szerek (kivéve a bordói lé) egymással keverhetők, de három-négy készítménynél többet egy permetlébe ne keverjünk, beleértve ebbe a levéltrágyát is.

Soha ne permetezzünk automatikusan, pl. kéthetes időközzel. Ha a fertőzési helyzet úgy kívánja, akkor a permetezési fordulót sűrűbbre kell venni, ha kicsi a fertôzi nyomás, akkor ritkíthatjuk is a permetezéseket.

Alapelv, hogy intenzív hajtásnövekedés idején a felszívódó és kontakt-készítmények kombinációját használjuk. A hajtásfejlődés megállása után már a kontakt készítmények is jó védelmet adnak. Évenként legalább két-három rezes permetezést is alkalmazzunk, ként pedig minden permetezéskor tegyünk a permetlébe (kivéve Otelló). Ha ként használunk, akkor a nedvesítő szer sem maradhat ki a permetléből.

Néhány tipp a fertőzési ciklusok időszakának számításához peronoszpóra esetében:

Elsődleges fertőzés akkor alakulhat ki, ha a napi középhőmérséklet10-13 celsius, ha az éjszakai minimum meghaladja a 11 foko és ha legalább 10 mm csapadék hullik.

nyovenyvedelem_7

A peronoszpóra elleni permetezések permetezési fordulóinak számításához használjuk az előző oldal alján található Pálinkás-Istvánffy féle táblázatot!

A lisztharmatfertôzésnél vegyük figyelembe, hogy az első fertőzések már megjelenhetnek a fás részhez közeli apró levelek fonáki részén. Az első erős fertőzésekre június közepétől számolhatunk, ettől kezdve, a fertőzés átterjed a fürtökre is. Az első fertőzések létrejöttéhez min 2, 5 mm csapadék, és 10 Co hômérséklet szükséges. Hő optimuma 15-25 Co között van.

A lisztharmat esetében cél a fertőzés megelôzése. A fertőzött növényi részek ugyanis nem gyógyíthatók. A gomba fertőzőképességét a tartósan 30 Co feletti hőmérsékletek blokkolják.

Természetesen a javaslataim kevésbé lennének hasznosak, ha nem adnék tippet, hogy a fent emlegetett károsítok ellen mely készítmények adnak kielégítő hatást. Csak III. kategóriás készítményeket sorolok fel

Szőlőlevél gubacsatka: Nissorun 10 WP, Flumite 200

Peronoszpóra: az összes rézoxiklorid, rézhidroxid hatóanyagú szer, Cupertine M, Cuprosan Super F, Cupfer Fusilan wg, Ridomil Gold Plus 42,5 WP

Lisztharmat: az összes kéntartalmú készítmény, Bumper 25 EC, Dynali, Topas 100 EC, Vivando.

Domak Béla

Gyöngyöm, virágom

Új folyam III/5. szám

Aki a Sipos kanyar közelében jár, annak figyelmét nem kerülheti el egy, az út szélén álló tábla, amely „Cserjéskert” felirattal invitálja a kis kertészetbe a virágzó fásszárúak kedvelőit.

Karácsony előtt írtunk Domak Erzsébet és Domak Zsuzsanna közös ékszerkiállításáról, a testvérpár gyöngyfűző munkásságáról. Erzsébetnek könyve is megjelent a témában Gyöngyfűzés az alapoktól címmel, amelyet nagyon kedvezően fogadtak az érdeklődők. A gyöngyök mellett Domak Erzsébet másik szerelme a virág, a kertépítés.

Gyongyom viragom_1

– Egy éve indítottam a vállalkozásomat nagymamám régi pázmándi házának kertjében, ahol gyerekkoromban sok nyarat töltöttem – kezdi Erzsébet a Cserjéskert történetét. – Ötszáz négyzetméteren mára mintegy ötezer növényem van. Szépen fejlődnek, ezen a tavaszon már sok fajtánál saját szaporító anyaggal sikerült dolgoznom, bár azért még vásárolok is dugványokat. Rózsákkal, különböző magasságú örökzöld és lombhullató cserjékkel, sövénynek való- és szegélynövényekkel foglalkozom, idén már tujákat is találhatnak nálam az érdeklődők.

– Mi az, amit a pázmándiak a leginkább keresnek?

– Talán a rózsáknak van a legnagyobb sikerük. Szerencsére egyre többen jönnek és válogatnak a növényeimből, úgy tapasztalom, hogy a pázmándi kerttulajdonosok szeretnek a növényekkel dolgozni.

– Azt hallottam, hogy a falu közterületeinek szépítésében is aktívan részt veszel…

– Természetesen szívesen segítek, s örülök, hogy igény van a kis parkok, az utak környékének szépítésére. Akár a tervezésben, akár konkrétan a virágültetésben is számíthat a munkámra a falu.

Gyongyom viragom_3

-dy

Bemutatjuk a hatósági állatorvost

Új folyam III/4. szám

Dr. Kutasi Pétert, ezt a kedves, csendes, csupa szív 29 éves fiatalembert nem kell sokaknak bemutatni, hiszen itt nőtt fel, mindössze másfél éves volt, amikor szüleivel Pázmándra költöztek. A család azóta is itt él, sőt a doktor a tanulmányai elvégzése után úgy döntött, ő maga is itt alapít önálló családot. Vett tehát egy kis falusi házat a Deák Ferenc utcában, kecskéket, birkát, tyúkot tart az udvarban, két kis fekete kutya szalad csaholva a kerítéshez ha látogató érkezik, s ifjú biológus feleségével ide várják néhány héten belül első gyermekük születését is.

Bemutatjuk a hatósági állatorvost_1

– Mit jelent az, hogy valaki hatósági állatorvos?

– Jobbára ellenôrzést, szabályok betartatását, engedélyezést, tehát alapvetően sok adminisztrációt. A hatósági állatorvos ellenőrzi a helyi intézményekben és üzemekben felhasznált, illetve a boltokban és a kistermelők által forgalomba hozott terményeket, közreműködik a kistermelői engedélyek megszerzése során, és például felügyeli az élelmiszer-higiéniát az óvoda konyháján. Persze ezek csak kiragadott részletek, de nagyjából érzékeltetik a főbb feladatokat.

– Ennek alapján nem az a klasszikus állatorvos jelenik meg az ember szeme előtt, aki kijön a beteg állatokhoz, gyógyít és olt…

– Pedig az is szerves része az életemnek, Csákváron egy szarvasmarha- és sertés telepen vagyok magán állatorvos, és itt a faluban illetve a környéken abban a bizonyos falusi, táskás állatorvos minőségben is dolgozom.

Bemutatjuk a hatósági állatorvost_3

– Álszent volt a kérdés, hiszen én magam is annak nyomán ismertem meg, hogy öreg vizslánk utolsó 1-2 évében mindig számíthattunk a doktor úrra, sőt azon a nagyon nehéz napon is a támaszunk volt, amikor elvesztettük Robit. Abból, ahogyan akkoriban megismertük, azt gondolnám, hogy a kutyák állnak a legközelebb a szívéhez… Tényleg, van kedvenc állata?

– Talán a szarvasmarha… Már gyerekkoromban is vonzott a haszonállat-tartás, a nagyszüleimnek voltak jószágai, édesapámmal pedig többször jártam szarvasmarha telepen, s olyan szépeknek, nagyoknak láttam ezeket az állatokat, a frissen fejt tejet pedig azóta is imádom…

– Ekkor fogant meg az elhatározás, hogy ezt a hivatást választja?

– Nem lenne igaz, ha azt mondanám, hogy mióta az eszemet tudom, állatorvos akartam lenni… Ennél prózaiabban alakult, valamikor a gimnáziumi évek alatt-után döntöttem így. Kápolnásnyéken érettségiztem, azután asszisztensként dolgoztam Székesfehérváron dr. Rosner Gyula állatorvos mellett, s azt hiszem, igazán ez a tapasztalat volt a meghatározó. 2006-tól 2012-ig jártam egyetemre Pesten, majd visszajöttem a megyébe, s elhelyezkedtem a Fejér megyei Állategészségügyi Igazgatóságon.

– Alakulhatott volna úgyis, hogy 6 év Budapest után valahol egész máshol talál állást, s nem tér vissza…

– Sok minden ideköt, szeretek itt élni, örülök, hogy így alakult. Itt a faluban szerencsére egyre több a munka, mind többen foglalkoznak mezőgazdasággal, folyamatosan gyarapszik az őstermelôk, kistermelők száma és az állattartás is egyre népszerűbb. Sokan tartanak kecskét, sertést, de örömömre tehén is akad, és bika tartással is foglalkoznak páran. Szeretem a jó levegőt, a szomszédaimat, a tó közelségét, hobbim a madarászás, s itt erre is jó lehetőség nyílik. Nemrégiben, amikor Pesten jártunk a feleségemmel, s a Ferenciek terén a letekertük az autó ablakát, egyszerre fogalmaztuk meg, hogy szinte érthetetlen, hogy bírtuk azt a büdöset hosszú éveken át…

Szabó Hédy

' .