Ünnepnapok

…Karácsonynak ünnepe lépeget a fák közt…

Új folyam III/12. szám

Karacsonynak unnepe lepeget_2Nagyot változott a világ nagymamáink gyerekkora óta, szédületes tempóban, kevesebb, mint egy emberöltő alatt gyökeresen változtatta meg világunkat a digitális forradalom és az ezt kísérő technológiai és társadalmi változások. Az utóbbi évtizedek vívmányai sok jót hoztak életünkbe, pedig a lényeg régóta nem változott, bár hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla. Ahol szeretet van, ott könnyebb elfogadni azt is, ha nem jut ajándék a fa alá, de a legdrágább ajándék sem boldogít, ha nem kíséri törődés és szeretet…

Mi, felnőttek mindannyian érezzük, hogy ma már sokkal nagyobb szerephez jut az ajándékozás az ünnepi készülődés során, mint gyerekkorunkban. Pedig milyen jó lenne, ha a mi korunk gyermekeinek is az jutna eszébe először (vagy legalább másodjára), hogy mekkora öröm szeretteinkkel együtt tölteni időt. Barna Kati néni karácsonyi meséje a régi időkről bizony így kezdődik.

-        Ami legelőször eszembe jut a gyerekkori karácsonyokról, az a szeretet. Akkor valahogy más lelke volt az embereknek, mi belülről vártuk a karácsonyt…

-          Gyerekként nagyon izgatottak voltunk, az ünnep igazi boldogság volt, pedig nem is nagyon kaptunk ajándékokat, hisz kevéske pénzünk volt csak.

-        De ha jól értem, azért nem voltak szegények, ugye?

-        Nem, mindig nagyon finomakat ettünk, volt ruhánk is, de akkoriban nem dolgoztak az emberek munkahelyeken, ahol sok pénzt kerestek volna. Amink volt, azt mi állítottuk elő. Az ünnepek sorában a Mikulás érkezése volt az első, de akkoriban bizony nem csokoládét hozott. Este mindig lestük az ajtót és egyszer csak egy nagy halom diót, mandulát borítottak be az ajtón a szüleink, mi meg elkezdtük gyorsan kapkodni a kincseket. Dehogy volt időnk kilesni, ki hozta, akkor nem jutott volna elég dió! Utána következett a pásztorok köszöntése az ünnepek előtti napokban. Akkoriban a teheneket és a disznókat kihajtották a mezőre év közben és a pásztorok, illetve az alacsonyabb rangban lévő bojtárok vigyáztak az állatokra. A pásztorok bojtárjaikkal a karácsony előtti napokban járták a házakat és köszöntötték az ott lakókat, de csak azokhoz mentek be, akiknek az állataira év közben vigyáztak. Édesanyánk sütött fonott kalácsot, édesapánk pedig kikészített egy üveg bort, amit aztán beleöntött a pásztorok tejeskannájába. Egybeöntötték az összes ház borát, nem volt ott különbség. Volt, ahol pénzt is kaptak, de az nem volt gyakori. Aztán elkövetkezett Szenteste napja.

-        Állítottak karácsonyfát akkor is? Honnan került a fenyőfa a házba?

-        Azt megvettük a faluban, akkoriban is hoztak ide fenyőfákat. De nem olyan nagyokat ám! Kicsike fánk volt, de másnak se volt nagyobb. A sarokba állítottuk egy padra. Édesanyánk sütött rá mézes kalácsot, csillag alakúakat, aggatunk fel apró almákat is. A szaloncukor volt az egyetlen, amit vásároltunk, 22 forint volt kilója, és nem volt csoki bevonata. De azt nem szabadott, hogy nekimegyünk, aztán megesszük a fáról! Arra nagyon vigyáztunk.

-        És kaptak a gyerekek ajándékot? Mi az, amitől átérezték az ünnep izgalmát?

-        Hát kaptunk kis babát, majd amikor nagyobbak lettünk, édesanyám már inkább ruhát vett nekünk. Egyébként én voltam a legkisebb a családban, három nővérem volt, úgyhogy jöttek a vők is mindig. Jaj, nagyon jól éreztük magunkat! Kártyáztunk, pörgettyűztünk, „ki szereti”-t játszottunk. Édesapám nagyon szeretett hangszeren játszani, sokat énekeltünk. Az éjféli misére is mindig elmentünk, az is nagyon szép volt. A mise után, mikor kijöttünk a templomból a kanász az ostorával mindig csattintgatott. Másnap reggel aztán az anyák mentek a kismisére, ami nyolc órakor kezdődött, mi lányok a nagymisére, ami 10 órakor kezdődött. Az anyáknak ugye főzni kellett, nem mehettek a 10 órai misére…

-        Ma sokunk számára elképzelhetetlen az ünnepi vacsora halászlé és bejgli nélkül. Régen is ennyire kötelező eleme volt ez a karácsonyi vacsorának?

-        Á, dehogy. Halászlét szinte alig ettünk, és nem bejgli volt, hanem finom, foszlós „kőt” (kelt) diós meg mákos kalács. Ha egész évben szűkösen volt is, de karácsonykor azért került mindig az asztalra. Akkoriban karácsony előtt megvolt a disznóvágás, volt mindig hurka, kolbász, pörkölt is. Édesanyánk tyúkot is vágott, abból főzött jó kis húslevest. Volt tejünk is a tehéntől, abból volt nagyon jó túró, és micsoda túrós lepény sült belőle! A rántott húst akkoriban még nem ismertük, és amúgy sem ettünk annyi húst. Aztán a disznóvágás maradékaiból jutott még szilveszterre is, akkor ettük a kocsonyát, én még ma is nagyon szeretem, de az akkori füstölt húsból az igazi!

Karacsonynak unnepe lepeget_3

-        Úgy mesélik, szokás volt régen az újévi köszöntés is. Emlékszik még erre?

-        Hogyne! A gyerekek körbejárták a rokonokat, és verset is mondtak. Fillért kaptak érte, nem volt nagy érték az akkoriban sem, de hát a gyerekek ennek is örültek…

Kati néni még ma is, gondolkodás nélkül mondja nekünk a régen sokszor hallott verset, így ezzel köszöntjük az újesztendőt:

 

Ez újév reggelén minden jót kívánok,

Ahova csak nézek, nyíljanak virágok.

Még a hó felett is virág nyiladozzon,

Dalos madár zengjen minden rózsabokron,

Minden szép, minden jó legyen mindig bőven,

Szálljon áldás rátok ebben az új évben!

 

 

A várakozás vasárnapjai

Új folyam III/12. szám

Novemberi számunkba még csak előzetesben fértek bele az adventi készülődésről szóló hírek, azóta már túl vagyunk a HIT, a REMÉNY, az ÖRÖM és a SZERETET vasárnapján, s már csak néhány nap van hátra és végre itt a Szenteste…

Varakozas vasarnapja_2

 

Szép és tartalmas közös programok, finom teák, forralt bor, jó falatok, valamint a kezünk munkáját dicsérő szépséges koszorúk, asztali díszek, ünnepi képeslapok jellemezték a Hét Forrás Művelődési Házban töltött adventi vasárnapok délutánjait.

Varakozas vasarnapja_5

Az első héten, a HIT vasárnapján, ahol a Pázmánd Községért Közalapítvány volt a házigazda, kapták meg a gyerekek – amolyan előkarácsonyi ajándékként – az új játszóteret, amellett hogy várta őket az Adventi Meseház, a koszorúkészítés és a sok-sok finomság, amiből persze a felnőttek is részesülhettek. Ezen a délutánon a közös program hangulatáról a Pázmándi Népdalkör és Rozgonyi Róbert gondoskodott, szép szavak kíséretében az első gyertyát a koszorún Prof. Dr. Nagy Lajos, Pázmánd díszpolgára gyújtotta meg.

A második vasárnap rendhagyó volt, hiszen egybeesett Szent Miklós ünnepével, aki a falu gyönyörű új kisbuszán érkezett a művelődési ház elé. Ez a délután egyértelműen gyermekközpontú volt, a műsoros program résztvevői Vajda Rita és a Pázmándi Pitypang óvoda kisgyermekei voltak. Bent a teremben csodaszép karácsonyi asztaldíszek készültek Farsang Judit vezetésével, s ezúttal a finomságokról az este házigazdái, az óvodai szülői munkaközösség és az ifjúsági klub fiataljai gondoskodtak. A REMÉNY gyertyájának meggyújtására is Szent Miklóst kérték meg, aki természetesen szívesen tett eleget a felkérésnek. Köszöntőt Zámbóné Vajda Adrienn alpolgármester mondott, aki arra figyelmeztetett, hogy milyen fontos az életünkben a remény, s hogy ezt a reményt gyermekkorunk karácsonyainak emléke táplálja, az olyan meghitt ünnepeké, amilyenekről szívesen mesélünk gyermekeinknek, unokáinknak.

Varakozas vasarnapja_3

A harmadik vasárnap igazi ÖRÖMünnep volt. Ezen a napon – Luca napján – természetesen volt Luca napi jóslás, Luca-búza ültetés, és ekkor csodaszép karácsonyi díszeket készíthetett az, akinek ehhez kedve volt, a műsorról pedig az iskola diákjai gondoskodtak. Szép szavakkal méltatták Burián József érdemeit, aki a Pázmándért Érdemérem kitüntetettje lett. Az este vendéglátói Csurgó Imre, Semeczi Ernő és az iskolai szülői munkaközösség tagjai voltak. Az adventi koszorú 3. gyertyáját két díszpolgár közösen gyújtotta meg, dr. Farsang Andrea és dr. Kerkuska László örömmel vállalkozott erre a szerepre.

A negyedik vasárnap a SZERETET jegyében zajlott, igazán színvonalas műsorral. Volt betlehemi játék az iskolások közreműködésével, Kalász Máté és tanítványai zenéltek szépséges dallamokat, és az iskolai énekkar tiszta énekében is gyönyörködhettek a résztvevők. Az iskolások nem csak dalokkal, de kedves és vidám rajzokkal is emelték az est hangulatát, a gyerekek rajzaiból igazi kiállítást rendeztek a művelődési ház folyosójának falain. Szorgos kezek illatos mézeskalácsokat díszítettek a teremben, a koszorú utolsó, a szeretetet jelképező gyertyáját pedig Orisek Ferenc fafaragó művész, Pázmánd díszpolgára gyújtotta meg.

Varakozas vasarnapja_4

Advent az óvodában

Új folyam III/12. szám

Advent időszaka a várakozás jegyében telik, a karácsony eljövetelét várjuk ilyenkor. Nem volt ez másképp a Pitypang óvodában sem. Szerettük volna, hogy az ovinkba járó gyerekek az ünnepi készülődés, a karácsonyi várakozás meghittségét, melegségét élhessék át a csoportokban is.

Advent az ovodaban_3

Lelkesen készülődtünk az ünnepekre. Feldíszítettük a csoportokat, sőt az egész óvodát, udvarát díszbe öltöztettük. Előkerültek a gondosan elrakott karácsonyi dekorációk, amelyeket az idén is újakkal egészítettünk ki. Az adventi naptárak is megteltek apró kis ajándékokkal, ezekből minden nap más-más kisgyermek vihetett haza.

Az adventi készülődés során a falu karácsonyfájára díszeket, a szülőknek ajándékot készítettünk a gyerekekkel. Már az óvodában is arra neveljük a gyerekeket, hogy ajándékot nem csak kapni, de adni is jó!

Advent az ovodaban_1A péntekenkénti gyertyagyújtások során közösen énekelgettünk, verseltünk, meséltünk. Családi délután keretében egy kis közös beszélgetésre, karácsonyi díszek barkácsolgatására invitáltuk a szülőket. Az idén sem maradhatott el a mézeskalács sütés-díszítés sem.
December elején megérkezett a sokat emlegetett és nagyon várt Mikulás is. Izgatottan várták a kisóvodások, és nem is csalódtak, verseik, dalaik után mindenkit csomaggal ajándékozott meg a nagyszakállú. A szülők, és az óvoda alapítványa jóvoltából mese előadással is kedveskedtünk a gyerekeknek. A Hörcsög úr Mikulása mese sok mosolyt csalt a gyerekek arcára.

Advent az ovodaban_4

Mire e sorok megjelennek, remélhetőleg mindhárom csoportban sok-sok új játék kerül a karácsonyfák alá, örömet szerezve a gyerekeknek.
A 2015-ös évben is nagyon sokan nyújtottak segítő kezet az óvodának, óvodásainknak. A Hírvivő hasábjain keresztül is szeretnénk megköszönni nekik a sok támogatást, s egyúttal az adventi négy gyertya meséjével kívánunk kellemes karácsonyi ünnepeket és békés boldog új évet!

Alapítványi köszönet

A Pázmándi Óvoda Gyermekeiért Alapítvány nevében szeretnénk köszönetet mondani mindenkinek, aki ötleteivel, biztatásával vagy anyagi hozzájárulással 2015-ben is segítette munkánkat! Továbbá köszönjük mindenkinek, aki az alapítvány számára ajánlotta fel adója egy százalékát, papír és elektronikus hulladékot hozott, vagy akinek a gyermeke az óvó nénik által szervezett szakkörökre jár.

Ebben az évben az óvodai tevékenységek szokásos évi támogatásán kívül sikerült tovább bővítenünk az óvoda kültéri játékait egy forgóhintával és egy új hinta állvánnyal, amely azóta is töretlen népszerűségnek örvend az óvoda apróságai körében. 2016-ban is az lesz a célunk, hogy a tőlünk telhető minden módon támogassuk az óvodai nevelési munkát.

Reméljük a következő évben is támogatásra érdemesnek tartják Alapítványunkat!

Békés, szeretetben gazdag ünnepeket kíván az Alapítvány nevében:

Némethné Czinkóczki Mária kuratóriumi elnök

A négy gyertya meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya.

Annyira nagy volt körülöttük a csend, hogy tisztán lehetett hallani amint beszélgetnek.

Azt mondta az első: én vagyok a béke. De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni… Néhány pillanat múlva már csak egy füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdanán fényesen tündöklő lángra.

Azt mondta a második: én vagyok a hit. Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak, nincs értelme tovább égnem… A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.

Szomorúan így szólt a harmadik gyertya: én a szeretet vagyok! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám… Ezzel ki is aludt.

Hirtelen belépett egy gyerek és amikor meglátta a három kialudt gyertyát felkiáltott: de hiszen nektek égnetek kéne mindörökké! Elkeseredésében sírva fakadt.

Ekkor megszólalt a negyedik gyertya: ne félj, amíg nekem van lángom meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát. Én vagyok a REMÉNY !!! A gyermek szeme felragyogott! Megragadta a még égő gyertyát és lángjával életre keltette vele a

Advent küszöbén

Új folyam III/11. szám

A karácsony előtti várakozás – ha igazán bensőségesen éljük meg – az év egyik legszebb időszaka lehet. Persze ehhez az kell, hogy az idegeskedés, vásárlási tülekedés helyett a csendes, szeretetteljes együttléteket, a kreatív ajándékkészítést, a gyertyák meghitt fénye mellett elkortyolt fűszeres teát válasszuk. Jó alkalom lehet az élményekkel teli közösségi programokra az adventi vasárnap délutánonkénti közös gyertyagyújtás a művelődési házban, amihez mindig érdekes programok és kedves vendéglátás is társul.

A pázmándi karácsonyváró közös programokról Köllőné Sárvári Zsuzsannát, a Hét Forrás Művelődési Ház munkatársát kérdeztük, aki hetek óta koordinálja az eseményeket.

– Az eseménysorozat legfontosabb eleme a közös karácsonyfa, eköré szervezzük azokat a változatos programokat, amelyekkel szebbé szeretnénk varázsolni az adventi készülődés napjait – kezdi Zsuzsa.

– Az idei évben is a Hét Forrás Művelődési Ház udvarán kerül felállításra a község karácsonyfája, amelynek díszítése folyamatos lesz az adventi időszak alatt. Az adventi koszorú minden gyertyája egy-egy fogalmat szimbolizál majd, s ezek a fogalmak visszaköszönnek a gyertyagyújtáshoz kötődő műsorok és kreatív foglalatosságok során.

Adventi koszorú saját kezuleg_2

– Mik ezek a fogalmak?

– A hit, a remény, az öröm és a szeretet. November 29-én, az első vasárnap arra ösztönözzük majd a résztvevőket, hogy legyenek őszinték magukhoz és másokhoz, s törekedjenek arra, hogy érzéseik, gondolataik és cselekedeteik összhangban legyenek. az adventi koszorú első gyertyáját Prof. Dr. Nagy

Lajos, Pázmánd község díszpolgára gyújtja majd meg, a műsort pedig Rozgonyi Róbert és a Pázmándi Népdalkör adja. Elkészíthetjük saját tervezésű adventi koszorúnkat Darabos Anikóval, de csinálhatunk ötletes adventi naptárat is közösen. Ezen a délutánon kerül sor majd az új játszótér átadására, s lesz adventi meseház, játékkuckó a legkisebbeknek, s pasi barlang a férfiaknak. Az est házigazdái a Pázmánd Községért Közalapítvány és a Pázmándi Római Katolikus Egyházközség, akik forralt borral, finom étkekkel is kedveskednek majd a megjelenteknek.

– A következő vasárnap egyben Mikulás napja is…

– Igen, s persze ez megjelenik majd a programok során is, sőt a második gyertyát a koszorún maga Szent Miklós gyújtja majd meg, aki személyesen látogat el a gyerekekhez. Ez az est végig a gyerkőcökről szól majd, számukra tervezünk mesés programokat, s ők, pontosabban a Pázmándi Pitypang Óvoda kisgyermekei kedveskednek majd műsorukkal az egybegyűlteknek. Fellép még Vajda Rita is, és akinek kedve támad, Farsang Judit segítségével készíthet karácsonyi asztaldíszt az ünnepi terítékhez. Az est házigazdája az óvoda szülői munkaközösség és az ifjúsági klub lesz, s ők is készülnek majd különféle finomságokkal a vendégeiknek.

Advent küszöbén_3

– A harmadik hétvége az öröm…

– Ezen az estén arra ösztönözzük majd résztvevőket, hogy nézzenek szembe önmagukkal, félelmeikkel és rossz tulajdonságaikkal is. Hozzák meg régóta halogatott döntéseiket, és ha kell, lépjenek tovább. Ha sikerül, az sok öröm forrása lehet. Ez a nap, vagyis december 13-a egyben Luca napja is, így a kézműveskedés a Luca napi hagyományok jegyében zajlik majd. Persze most is lesz játékkuckó a gyerkőcöknek, és pasi barlang is. Az adventi koszorú harmadik gyertyáját Dr. Farsang Andrea és

Dr. Kerkuska László, Pázmánd község díszpolgárai gyújtják meg, a műsorról a Kempelen Farkas Tagiskola diákjai gondoskodnak majd. Az est házigazdái az iskolai szülői munkaközösség és Csurgó Imre, valamint Selmeczi Ernő lesznek.

– Advent negyedik vasárnapján, december 20-án már csak néhány nap lesz hátra szentestéig…

– Ezért aztán nagyon itt lesz az ideje, hogy mézeskalácsot, karácsonyfadíszeket készítsünk. Ez az este a szeretet jegyében zajlik, arra buzdítunk majd mindenkit, hogy hallgassunk az eszünk mellett a szívünkre is. Engedjük el múltbéli sérelmeinket, bocsássunk meg másoknak, és hagyjuk, hogy megszülessen szívünkben a remény, és a tiszta, feltétel nélküli szeretet. Az adventi koszorú negyedik, utolsó gyertyáját Orisek Ferenc, Pázmánd község díszpolgára gyújtja meg, műsorral közreműködnek a Kempelen Farkas Tagiskola diákjai és Kalász Máté tanítványai. Házigazda lesz az őszirózsa Nyugdíjas Klub, s biztos, hogy ismét sok finomságot hoznak majd nekünk, ahogy mindig is teszik, évek óta.

– Hánykor kezdődnek majd az advent vasárnapi programok?

– Már délután háromtól várjuk az érdeklődőket, és egészen estig kínálunk tartalmas időtöltést. Fontos információ még, hogy ezeken a vasárnapokon 15-18 óráig látogatható lesz majd Orisekné Farsang Erzsébet kiállítása a Plébánián és 14-16 óráig Orisek Ferenc fafaragó művész önálló állandó kiállítása is a Tájházban.

Szabó Hédy

Adventi koszorú saját kezűleg

Új folyam III/11. szám

Egy csodás adventi koszorúra mindenki vágyik, s ha a magunk készítette szépségben gyönyörködhetünk, még nagyobb az öröm. Erre lesz lehetőségünk november 29-én, advent első vasárnapján, amikor a Hét Forrás Művelődési Házban, Darabos Anikó szakszerű útmutatása mellett alkothatjuk meg a saját koszorúnkat. De vajon tudjuk, hogy honnan is ered ez a szokás, ki, mikor és miért készítette az első koszorúkat?

Adventi koszorú saját kezuleg_1

Egy kis kutakodás az interneten és máris megvan a válasz. A feljegyzések szerint az első koszorút Johann Heinrich Wichern protestáns lelkész állította, pontosabban egy nagy, kör alakú fa csillár formájában az általa alapított gyermekotthon egyik termébe lógatta fel, de ezen még 24 gyertya volt, amiből minden hétköznap este meggyújtottak egy fehéret, vasárnaponként pedig egy pirosat. Gyertyagyújtás után adventi dalokat énekeltek és bibliai idézeteket olvasgattak. Az ötlet hamar követőkre talált, de az 1860-as években már kisebb fenyőkoszorúkon, és csak négy gyertya égett. A német területekről a szokás gyorsan átterjedt Ausztriára is, s a katolikus lakosság körében is népszerűvé vált. Magyarországon szélesebb körben az első világháború után vált gyakorivá, hogy templomokban, középületekben, később az otthonokban is adventi koszorúkat függesztettek a csillárokra. A koszorúkon három szín dominált, a zöld a termést, a piros az életet, a sárga vagy még inkább az arany, a fényt szimbolizálta. A katolikus hívőknél a gyertyák közül három lila, egy pedig rózsaszín, ezek a karácsony előtti vasárnapok liturgikus színei.

Minden gyertya egy-egy fogalmat szimbolizál és egyben egy-egy személyre vagy közösségre is utal. Ádámra és Évára, akiknek Isten elsőként ígérte meg a megváltást – ez a hit, a zsidó népre, hiszen közülük származik a Messiás – ez a remény, Keresztelő Szent Jánosra, aki Jézus eljövetelét hirdette és az utat készítette az emberek szívéhez – ez a szeretet, és Szűz Máriára, aki megszülte a Fiút – ez pedig az öröm, amit a rózsaszín gyertya fejez ki.

Ma már a legkülönbözőbb anyagokból, díszekkel és színekben pompáznak az adventi koszorúk, mindenki olyat vesz vagy készít, ami a stílusához, az otthonához illik, a hívők és a hagyománytisztelők pedig őrzik a tradíciókat. Darabos Anikó, a Fő utcai virágüzlet tulajdonosa, a természetes anyagok híve, mint mondja, ő leginkább fenyő vagy moha koszorúkat használ alapként, s ezeket díszíti fel termésekkel, ágacskákkal, zuzmóval, makkal, tobozzal, és sorolhatnánk még a hozzávalókat. A föld színeit szereti, a barnát, zöldet, az elmaradhatatlan karácsonyi pirosat, de természetesen a klasszikus lila-rózsaszín párosítás is megtalálható a kínálatában, hiszen sokan keresik. Az idei évben a szarvas figura a trendi, teszi hozzá, s mivel ennek is köze van a természethez, az ő koszorúi között is találhatunk olyat, amin ez a díszítés is megjelenik. Mindenkit szeretettel, sok ötlettel és szép alapanyagokkal vár 29-én vasárnap, a közös adventi koszorú készítésen.

Sz.H.

Adventi naptár pasiktól csajsziknak…

Új folyam III/11. szám

A november 15-ei pázmándi kirakodóvásár egyik rejtélyesen elnevezett eseménye volt a Velencei Korzón a – már a kimondásába is beleborzong az ember – „pasi barlang”. A névből némelyek arra következtettek, hogy itt majd zsugázhatnak, netán iszogathatnak a férfiak, amíg párjuk „shoppingol”, de szó sem volt erről, az erre a célra fenntartott asztalkánál egy sajátos adventi naptárt válogathattak össze a férfiak, s ezzel nem mást, mint a közben valóban a vásárlással foglalatoskodó párjaik meglepetés sorozatát készíthették elő. A szépen feldíszített üvegcsébe összeválogatott 12 ajándékba választott „jócselekedet” között akad olyan, hogy „ágyba kell vinni a reggelit”, vagy egy „esti masszázs”, de bevállalhatták a férjek a közös mozit vagy az egy szál virágot is a sok más kedveskedés mellé. A lényeg, hogy amit a feleség (mennyasszony, barátnő) ebből az üvegből december páratlan adventi napjain kihúz, azt a férjnek (vőlegénynek, barátnak) aznap teljesítenie kell, vagyis a december 1-je és december 24-e közti időszakban 12-szer némi odafigyeléssel, „szerelmetes gesztussal” kell meglepnie a párját.

Adventi naptár pasiktól csajsziknak

Nem tudni, hogy pontosan hány ilyen adventi kívánság-üvegcsével térhettek haza Velencéről az asszonyok, de az ötlet megvalósítható kirakodóvásár nélkül is: uraim, tessék szépen írni 12 „jócselekedetről” egy-egy cetlit, és tessék azt ünnepélyesen – egyfajta elő karácsonyi ajándék gyanánt – átadni szívük hölgyének, hogy majd a kihúzottakat szép sorban teljesíteni is lehessen. És – bár csajos barlang nem volt ott a korzón – semmi sem szól az ellen sem, hogy a hölgyek is adjanak hasonló üvegcsét a férfiaknak, és az abból kihúzott asszonyi tettek édesítsék meg mondjuk a páros napokat. Így biztos, hogy nagyobb egyetértésben, békességben lehet készülődni a szeretet ünnepére, kellemesebben telik az advent, mint akkor, ha csak a főzésnek, az ajándékozásnak, a vendégségre való készülődésnek rendel mindent alá minden férfi és nő a faluban…

Szóval adventi kedveskedésekre, boldogságra, szerelemre fel, várjuk így a szeretet ünnepét!

 

VJA

Meghitten ünnepelte Szent István és az új kenyér ünnepét Pázmánd

 Új folyam III/8. szám

Augusztus 20-át méltó módon sikerült megünnepelni Pázmándon is. Az ünneplők pillanatok alatt megtöltötték a templomot, ahol az ünnepi szentmisét, a kenyérszentelést követően került sor a községi ünnepségre.

Meghitten ünnepelte_9

Az ünnepi szentmisét követően a jelenlévő vendégeket, a termelő gazdákat, a civil szervezetek képviselőit, és nem utolsó sorban dr. Kerkuska László díszpolgárt köszöntötték a rendezvény szervezői. A kereszténység és államalapítás napján, az új kenyér ünnepén Csurgó Zsolt adta át a helyi gazdák képviseletében dr. Virányiné dr. Reichenbach Mónika polgármesterasszonynak a megszentelt kenyeret. Polgármesterasszony ünnepi beszédében a felelősségvállalás fontosságát emelte ki, valamint megköszönte mindenkinek a támogatását, aki kész tenni a falunkért, az itt élőkért. Ezt követte az immár hagyományos köszöntés, ami Pázmánd legidősebb lakosainak, a 90. életévüket betöltötteknek szólt, név szerint Kratancsik Józsefnének, Kerkuska Gábornénak, Kőszegi Sándornénak, Orisek Bélánénak, Gyabronka Istvánnénak, Szendrei Józsefnének, Szendrei Sándornénak, Treuer Sándornénak, Botos Eleknének, Szanyó Károlynénak, Kovács Istvánnénak, Zsovák Lőrincnének, Kerkuska Imrének, Pálinkás Imrének, és dr. Godál Józsefnek.

Meghitten ünnepelte_20

Az is szép hagyomány immár, hogy az augusztus 20-ai ünnepségen kerül sor a pázmándi kitüntetések átadására. A Pázmánd Községért Érdemérmet idén három kitüntetett vehette át a képviselői testület határozata szerint, Burián József, Erdő Béla, valamint az Önkéntes Tűzoltó Egyesület korpontos férficsapata, amelynek tagjai: Domak Tibor, Nyári János, Kovács László, Ambrus Sándor, Füzesi Csaba, id. Lőrincz László, Köllő József, Pálinkás Péter és Várkonyi Péter. Díszpolgári kitüntető címet is adományozott a testület 2015-ben, amelyet posztumusz dr. Cserhalmi Imre kapott meg. A kitüntetéseket követően még egy ajándékozásra is sor került, kalandparki belépőt kaptak a tűzoltó lányok, akik a XX. Nemzetközi Ifjúsági Tűzoltó Olimpiáról 6. helyezéssel tértek haza.

Tavaly csatlakozott Pázmánd a Komatál Közösség elnevezésű mozgalomhoz, amely Böjte Csaba testvér és Asztalosné Zupcsán Erika kezdeményezésére indult a Kárpát-medencében élő, az Élet szolgálatára hívott hölgyek körében. A Pázmándon 2014-ben átadott komatálak idén vándorútra keltek, az eddigi birtokosok adták tovább a komatáljukat a szeretet és a bizalom nevében – Böjte Csaba testvér „jobb kezének” Kovács Ágnes asszonynak a személyes gratulációja mellett – Nyáriné Dani Anitának, Szendrei Józsefnének, Illyés Ibolyának, Lőrinczné Mező Katalinnak, valamint Pintér Józsefné, Erzsi néninek a következő jelmondattal: „Megfogadtuk, hogy egymásra rosszat soha nem mondunk, és a szükségben segítünk, ha tudunk!”

Meghitten ünnepelte_19

A templomi ünnepséget egy szívszorító, felejthetetlen élmény zárta, a falunkban táborozó parajdi és székelyhídi gyermekotthonok kis lakóinak éneke mindenkinek könynyeket csalt a szemébe. A vendégeket, a frissen kitüntetetteket és a gyerekeket a Hét Forrás Művelődési Házban az ünnepséget követően terített asztalok várták, ahol a finom ételek mellett folytatódott az éneklés és a meghitt hangulatú beszélgetés.

Szerző: Pázmánd Sajtó

Fotók: E. Várkonyi Péter,

Pázmánd Sajtó

A Pázmánd Községért Érdemérem kitüntetettje: Burián József a Pázmánd SE elnöke

Hosszú évtizedek óta vállal aktív szerepet Pázmánd közösségi sportéletében. Szívén viseli a Pázmánd SE szervezet sorsát, munkája révén összetartja a csapatokat. Különösen nagy odaadással segítette a sportöltöző felújítását, szervezte a feladatokat. Mint azt a Pázmándi hírvivőnek megfogalmazta, a Pázmánd SE Labdarúgó Szakosztálya mindig tárt karokkal várja a sportolni vágyó fiatalokat, és mindent megtesz, hogy ehhez biztosítani tudja a feltételeket is. Mert nincs annál fontosabb, mint hogy hétvégenként minél többen bíztassák a csapatokat és zúgjon a „hajrá Pázmánd”!

A Pázmánd díszpolgára cím posztumusz kitüntetettje: néhai dr. Cserhalmi Imre egyetemi adjunktus

Dr. Cserhalmi Imre 1940-ben született, gyermekkorát Pázmándon töltötte. Innen indult el az életbe, s lett végül egy hosszú és eredményes alkotó élet eredményeként a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem adjunktusa. Ötven évet töltött a mechanika oktatásában, több ezer diák tanult tőle. A képviselőtestület a Pázmánd községet mindig szülőföldjének, otthonának tekintő Dr. Cserhalmi Imre hazai és nemzetközi téren is kiemelkedő tudományos eredményeit, a település hírnevének öregbítéséért végzett munkáját, méltón egy díszpolgári kitüntető címmel köszöni meg

A Pázmánd Községért Érdemérem kitüntetettje: Erdő Béla közterület felügyelő, az Év Polgárőre

Erdő Bélának nem csupán a lakhelye, de a sorsa is Pázmánd. Minden ide köti, a gyerekkori emlékek, a foglalkozása és az önkéntesen vállalt hivatása is. Munkája révén Pázmánd község mindennapjainak szerves részévé vált. Fő céljának tekintette a lakosokért önzetlenül dolgozó polgárőrség alapítását, amelyet több, mint tíz éve hűen szolgál is, napi 24 órában. Szervezésében indult meg több településrész mentesítése, közbiztonsági- és településkoordinálási fejlesztése, amely bőven hordoz még kihívásokat számára az elkövetkezendő években is. Bármelyik felsorolt tevékenységért kitüntethető lenne, de sem a polgárőr alapító tagság, sem annak titkári feladatai, nem is az önkormányzati közszolgálati munka, illetve az utcabizalmi hálózat segítése volt az, ami miatt a testület az érdemérem odaadományozása mellett döntött. Bélát önzetlenségéért, a pázmándiakért a szabadidejét is feláldozó személyiségéért részesítette elismerésben képviselő testületünk.

A Pázmánd Községért Érdemérem kitüntetettje: a Pázmándi Önkéntes Tűzoltó Egyesület korpontos férficsapata

Településünk önkéntes tűzoltóiról gyakorta olvashatnak a Pázmándi hírvivő olvasói, ők azok, akik egyre felelősségteljesebb munkát végeznek, s immár önállóan is ellátják a tűzoltósági feladatokat, vagy éppen sorra nyerik a különböző versenyeket, s nem csak itthon, hanem a nagyvilágban is. Ezúttal önkéntes tűzoltóink közül azokat részesítette elismerésben Pázmánd képviselőtestülete, akik korban a legidősebbek az egyesület tagjai közül, s ennek következtében a legrégebben munkálkodnak településünk biztonsága érdekében, lakosainkért. A korpontos férficsapat emellett idén, a VI. Hagyományos Nemzetközi Tűzoltóversenyen.

Meghitten ünnepelte_4

Meghitten ünnepelte_14

 

Pázmándi ízes-ínyes ünnep

Új folyam III/8. szám

Szeptember 12-13-án ismét ízes-ínyes ünnep és házias ízek vására lesz Pázmándon a Szerelemvölgyben, a Bálint Boráriumban. A kétnapos rendezvényen a rengeteg finomság mellett színes programok is várják az érdeklődőket. Megnyílik a nagyi kamrája a kíváncsi szemek előtt, préselhetünk mustot, savanyúságot rakhatunk el, de kürtös kalácsot is süthetünk.

Pázmándi ízes-ínyes ünnep

A gyerekeket hagyományőrző játszóház, bábszínház, diafilm vetítés várja, de a felnőttekre is gondoltak a szervezők, családi táncház, jazz fröccs, Bacchus BORolimpia, bor-, sajt- és lekvárkóstoló színesíti az eseményt. Este hangulatos borvacsorára várják a vendégeket, amelyet a gyönyörűen felújított egykori dézsma pincében szolgálnak fel.

Ádvent Pázmándon

Új folyam II. 11–12.szám – 2014. november–december

Az első gyertyát a falu ádventi koszorúján Orisek Ferenc, településünk díszpolgára gyújtotta meg, az est házigazdája a Pázmánd Községért Közalapítvány volt, a színvonalas programról pedig az iskolások és a Röpike Néptánc Csoport gondoskodott. Közösségi tevékenységből sem volt hiány, Darabos Anikó virágkötő segítségével gyönyörű ádventi koszorúkat készíthetett az, aki erre kedvet érzett, miközben a kicsik a könyvtárban mesékkel és legózással múlatták az időt.

Ádvent Pázmándon_6

 

Egy héttel később maga Szent Miklós látogatta meg a gyerekeket és hozott nekik ajándékot, amit az óvodások műsorral köszöntek meg, az Óvodai Szülői Munkaközösség tagjai, Selmeczi Ernő, Csurgó Zsolt és Csurgó Norbert vadászok családjai valamint az Ifjúsági Klub fiataljai pedig a vendéglátásról gondoskodtak. A második ádventi gyertyát Dr. Kerkuska László, Pázmánd díszpolgára gyújtotta meg.

A harmadik vasárnap házigazdai tisztségét az Iskolai Szülői Munkaközösség tagjai és az Egyházközség aktivistái látták el, a műsort az iskolások adták, a kreatív foglalkozáson pedig Farsang Judit virágkötő segítette ötleteivel az érdeklődőket. Volt Luca napi játszóház és a könyvtári mesekuckóban mesefilm vetítés is, a jó hangulatról pedig a Népdalkör és Citerazenekar gondoskodott. Ezen az estén a harmadik gyertyát Zámbóné Vajda Adrienn és egy iskolás kislány gyújtotta meg.

Ádvent Pázmándon_7

 

Ádvent Pázmándon_8

A község két karácsonyfája hétrôl hétre szépül, egyre több dísz jelzi az ünnep közeledtét. December 14-én kora délután ádventi vásár is volt a Pázmándi Spájz Egyesület szervezésében, rengeteg finomsággal, szép kézműves termékekkel, vidám gyerekprogrammal vártak kicsiket és nagyokat.

Ádvent Pázmándon_5

A kegyelet ünnepnapjai

Új Folyam 18. szám – 2014. október

Mindenszentekkor és halottak napján kivisszük a kegyelet virágait a temetőbe, rendbe hozzuk szeretteink nyughelyét, gyertyát gyújtunk az elhunytak lelki üdvéért.

– A temetői gyertyagyújtás az első világháború időszakában terjedt el, a távolban elesett rokonokra való emlékezésként. Az „örök világosság fényeskedjék nekik” gondolat jegyében az amúgy is nagyon sötét novemberben a fény és sötétség ellentéte gyakran kerül elő szimbolikusan. Otthon az emberek általában annyi gyertyát gyújtottak, ahány elhunytra emlékeztek, majd addig imádkoztak, amíg a gyertyák csonkig égtek. A temetőbe járás gyakran sokáig elhúzódott, mert némely helyeken azt tartották, hogy elhunyt rokonaikat azon az estén megláthatják – tudtuk meg Kőszegi Gábor néprajzkutatótól.

A kegyelet ünnepnapjai

S ha ma már nem is hisszük, hogy az ünnepnapok estéjén a sírok között megjelennek eltávozott szeretteink, a hosszabb temetői nyitva tartás, a semmihez nem hasonlító hangulat, az ezernyi mécses és gyertya fénye a lelkünkig hatol, s ha nem is látjuk, érezzük a jelenlétüket.

' .