A polgármestert kérdeztük

Új folyam IV./2. szám 2016-ot egy sor médiumban a pályázatok éveként emlegetik, számos lehetőség nyílik meg az önkormányzatok számára is a TOP, VP, és egyéb, turizmust és vidéki fejlesztéseket támogató pályázatok keretében. tovább »

Polgármesteri köszöntő

Új folyam III/12. szám Az elmúlt esztendőt összegző mondatokat kértünk Pázmánd polgármesterasszonyától, de meggyőzött: év végi számvetés helyett inkább tekintsünk a jövőbe, annyi izgalmas dolog előtt áll településünk, hogy érdemesebb azzal foglalkoznunk… tovább »

A polgármesterasszonyt kérdeztük…

Új folyam III/11. szám Közeleg az advent, s nem csak a családokban, de a falu közösségében is a hagyományok szerint zajlik majd a karácsonyi készülődés. Idén mi kerül a falu karácsonyfája alá? tovább »

Pázmánd a siker útján

 Új folyam III/5. szám Bicskei irodájában fogadott Tessely Zoltán, a térség országgyűlési képviselője, ahol korábban Pázmánd polgármestere, Virányiné Reichenbach Mónika is egyeztetett sportcsarnok ügyben. – Képviselő úr! Közel félmilliárdos beruházás, C-típusú sportcsarnok tovább »

Falukerülőn, Pázmándon

Új folyam III/5. szám Nem keveset packázott az időjárás a szervezőkkel. Egyik nap esett, másik nap zuhogott, bizonytalanná téve az immáron hagyományosnak nevezhető egynapos falukerülő túrát. Pünkösdvasárnapon aztán a nagyon áhított nyárelejei időjárás segített tovább »

 

Értékekben való fejlődés

Új folyam V./1. szám

Beszélgetés Dr. Virányiné Dr. Reichenbach Mónika polgármesterasszonnyal

„Jézus módszerének a lényege és a célja nem a tömegek minél nagyobb méretű mozgósítása, hanem az egyes személyek életében történő változás: a megtérés volt.” (Gary Chapman)

Értékekben való fejlődésSZNI: A Polgármesteri Hivatal előtt imazászlók jelentek meg nemrégiben. Meglepődtem ezen, de még jobban elcsodálkoztam, amikor megtudtam, hogyan is kerültek ide: Bhutánból érkeztek ajándékba az uralkodó családtól, azzal a céllal küldték, hogy a zászlók Pázmándra áldást hozzanak. Hogyan kerültél kapcsolatba Bhutánnal, ezzel a buddhista, Ázsia délkeleti részén fekvő országgal, ahol GDP helyett a bruttó nemzeti boldogság mutatót mérik?

VRM: Az időközi választás kitűzése előtt, 2013-ban felkért engem Bíró László püspök úr egy előadás megtartására, ennek az előadásnak a témája a boldogság volt. Gondban voltam, hogy én, éppen az időközi választás mélységében, hogyan fogok a boldogságról beszélni. A Bölcsek Tanácsának egyik tagjához fordultam: „Nagy gondban vagyok, mert mit tudnék én mondani? Én csak egy polgármester vagyok, hogyan tudnék én egy hívő közösség előtt a Gellért-hegyen a Szikla­templomban a boldogságról beszélni?” Azt ajánlotta, beszéljek Bhutánról. „Amit te csinálsz, nagyon hasonlít ahhoz, amit Bhután­ban a fiatal király kezdett el jó pár éve.” Nos, akkor kezdtem elmélyedni Bhután­ban. Sok anyagot átnéztem, és tényleg megtaláltam a párhuzamokat azzal, amiben én gondolkozom. 2013. december 28-án volt a Szikla­templom­ban az előadás. Utána már tudatosan a bhutáni boldogságindex alapjain kezdtem elindulni, és a 9 területnek a 33 indikátorát megfeleltetni a saját kis közösségünkre, a magyar-, az európai keresztény kultúrának a sajátosságait is figyelembe véve. Nem egyszerű!

Bhután buddhista vallású, s buddhista a filozófia, az erkölcstan és a közgazdaságtan – teljesen más felfogás –, de mégsem lehetetlen megfeleltetni. Pont azokat fedeztem fel benne, amiket hiányolok a saját területemen. Ezeket a hiányokat úgy tártam fel, hogy elkezdtem azt kutatni, miért nem annyira hatékony az állami berendezkedésünk, a döntéshozatali eljárásmechanizmus, akár egy uniós bürokratikus szervezet, akár a helyi önkormányzati szervezet szintjén. Hogy lehetne ezeket egyszerűsíteni? A civil szféra dinamizmusához képest a kormányzati szektor „belassult”, nehézkes, ám ezért a „nem-dinamizmusért” kárpótlásul nem kapnak nyugalmat sem az ügyfelek, sem az ott dolgozók. Az emberek ebben a szférában boldogtalanok, az elismertség és a megbecsültség hiánya jelenik meg. A motiváltság teljesen hiányzik. Amikor így dolgoznak emberek, akkor természetes, hogy az nem lesz hatékony, nem lesz eredményes. Én azt is visszavezetem ide, hogy könnyebben korrumpálhatók, nem tartják a határidőket, nem érzik magukénak a feladatot – ezzel nem fogjuk tudni megvalósítani a szolgáltató jellegű önkormányzati modellt!

Talán máshogy kéne, talán kicsit spirituálisabban kéne, gondoltam, ami persze nagyon nem európai. Bár most már kezdenek nyitni, a katolikus egyháznak is megvannak már azok a műhelyei, ahol a spiritualitással foglalkoznak, és a fiatal családokat vonzza ez. Előkerül a lelkiség is a szellemiség mellett. Ez a közigazgatási szektorból hiányzik, és örültem annak, hogy a buddhista kultúrában megvan. Ott a közgazdaságtan is ilyen alapon nyugszik.

SZNI: A családokkal kapcsolatban megfigyeltem, hogy nálunk veszélyben a férfiak egyenjogúsága: a családi tűzhely melegéből mintha egyre jobban kiszorulnának a pénzkereső munka peremvidékére. Bhutánban a férfiak hagyományos viselete úgy van kialakítva, hogy a köpeny egy óriási zseb, amely babahordozóként használható.

VRM: Bár azt mondják egyes kutatók, hogy a férfi személyiségében több minden van, ami a spiritualitás felé vinné el, mégis nálunk ma inkább a nők azok, akik ezt művelik, és nyitottabbak a spirituális dolgokra. Itt nem a hókuszpókuszokra kell gondolni, hanem arra a lelkiségre, ami a mindennapok szintjén is megjelenik, például abban, hogy milyen munkakörnyezetben dolgozunk.

SZNI: Miben látod a buddhista kultúra példaértékű lelkiségét, spiritualitását?

VRM: A buddhista kultúrában az értékekben való fejlődés az elsődleges, míg az európaiban az anyagiakban való fejlődés. Sokan képtelenek az értékekben való fejlődést célként kitűzni maguknak. Pedig nem az anyagiak a lényeg, mert lehet, hogy az anyagi fejlődés mellett közben meg emberileg visszafejlődünk. És én ezt figyeltem meg! Amikor például valakit a hatalom szele meglegyint, és emellett az életében az anyagi fejlődésre fókuszál, akkor utána teljesen kifordul magából. A kollégáimon látom szerencsére, hogy az értékekben való fejlődést jobban át tudják venni. Sokat kérdezgetem őket, szűröm a motiváltságukat, szemléletüket. S megfigyelhető, hogy az értékekben való fejlődést kezdik előtérbe helyezni. Attól függetlenül, hogy az elismertségük megvan anyagilag is, mert ez azért kell, hiszen ebből él mindenki. Örülök, hogy ők értékként tekintenek arra, hogy egy átlátható hivatalnak a dolgozói, és ez többet jelent nekik, mintha kétszer annyi jutalmat kapnának az év végén.

SZNI: A bhutáni királynővel hogy kerültél kapcsolatba?

VRM: Személyesen nem találkoztunk, telefonon kerültünk kapcsolatba Barbara Riepl, tiszteletbeli konzulon keresztül. A mostani uralkodónak egy felesége van – az édesapjának még több, és ők mind királynők, és mindannyian a király édesanyáinak számítanak. Érdekes kultúra, és a jelenlegi király ebbe egy nagyon európai szokást vitt be azzal, hogy ő egy feleséget választott, és azt sem az uralkodói házból. Februárban mehettem volna Bhutánba látogatóba, de most fontosabb teendőim vannak a családomban. Majd a Jóisten ad nekem másik lehetőséget, hogy találkozhassak a király feleségével. Persze ez a tevékenységem független a pázmándi hivatalos teendőimtől, Magyarország és a Bhutáni Királyság között nincs is diplomáciai és konzuli kapcsolat. De azt most már tudják az utolsó buddhista királyságban (Bhután államformája demokratikus alkotmányos monarchia), hogy Pázmándon van egy kis közösség, amely szeretné az érték alapú szemléletet átvenni, és tudják, hogy az országban milyen keleti kapcsolatok vannak más környező országokkal, amelyeket ők tudnának hasznosítani például abban, hogy az orvosképzés elindulhasson. A kapcsolatfelvétel a szaktudáson át fog majd zajlani. Ők szeretnék megőrizni egyediségeiket. Elzárt ország, televízió csak pár éve van, a beutazások számát korlátozzák, szeretnék távol tartani az európai kultúrának azt a részét, amelyet ők inkább kulturálatlanságnak vélnek. Amikor a tiszteletbeli konzul asszony Magyarországra jött, akkor ő adta át az imazászlókat, tolmácsolva, hogy ezt ajándékba küldi nekünk a királynő. Az ő hitük szerint ezzel védelmet kap a mi kis közösségünk, és meg tudjuk majd a céljainkat valósítani. Úgy gondoltuk, hogy ennek az ajándéknak a szellemisége – bár nem teljesen azonos a mi hitünk Istenével – hadd szálljon a széllel. A királynő jókívánságai vannak benne, addig kell kint tartani a szabadban, amíg el nem foszlanak, akkor pedig majd kapunk újakat.

SZNI: Tehát számodra bizonyos te­rületeken Bhután mintaértékű. Miben látod még példaértékűségét?

VRM: A bhutániak sokat tanulnak tőlünk, európaiaktól is, de mindig figyelnek arra, hogy a kimunkált spirituális képességek ötvözve legyenek a nyugati tudományokkal. Ők ezzel még többet tudnak hozzátenni a társadalmukhoz, személyiségükhöz, mert ezen a szűrőn át hasznosítják a nyugati tudományokat. Míg mi, európaiak spirituálisan szerintem teljesen fejletlenek va­gyunk. És az a baj, hogy sokszor érdektelenek is a lelkiség irányába. A buddhista kultúrában figyelnek a testi-lelki egészség összhangjára is. Mostanában kezdődik ez a katolikus egyházban is, mi is elhoztunk olyan embert, akivel azért imádkoztunk, hogy a belső szerveink is legyenek egészségesek, hogy tudjunk szellemileg megújulni, hogy tudjuk fejleszteni magunkat. Azt láttam, hogy nagyon újként hatott ez még a templomban.

SZNI: A védikus kultúrában gyökerező életszemléletekben nem öncélú a testkultusz. A lélekhez különböző utakon lehet hozzányúlni, és az egyik út a fizikai testen át való megközelítés. Ez mindenkinek könnyen járható, hiszen a teste és a lélegzetvétele mindenkinek adott, mindig kéznél van. Ráadásul tőlünk, magyaroktól, nem is állt olyan messze ez az út. A Rábaközi kultúrában jógáztak („képpé merevedés”), a magyar javasgyógyászat pedig sok elemet őriz az ayurvédából. Igaz, ezeket a hagyományokat ma már kutatóknak kell feltérképezni, nyelvi emlékekből helyreállítani, a mindennapjainkból kivesztek. Leg­alábbis egy hétköznapi embertől, akinek nem érintkezik a szakmájával, már nem várható el, hogy evidenciabázisként legyen meg nála ez a kultúra. Ahogyan sajnos az sem, hogy a szakralitásokat a mindennapokban élő népi kultúra (mely valamennyire megőrizte a fenti elemeket) ismerője, használója legyen. A önkormányzat részéről milyen csatornákon látsz esélyt arra, hogy a mindennapi életünkbe, közösségünkbe, a családba bekerüljön, hasznosuljon ez a szemlélet, az értékekben való fejlődés, a lelkiség?

Értékekben való fejlődés_5

VRM: Ha megnézzük az említett 9 területet és 33 indikátort, akkor látjuk, hogy nagyon európaiak is. Ezeknek mindent meg lehet feleltetni. A bhutániak által is javasolt kilenc területre kell figyelni, mérni, okokat találni, ezeket csiszolni. Például javítani lehet a mentális egészségen, vagy az alvási időn.

SZNI: Igen, a nyugati kultúra rettenetesen kialvatlan kultúra, még a gyerekek sem alszanak eleget.

VRM: Igen, és ezt sokan nem veszik figyelembe. Pedig megvan, hogy mennyit kellene aludni, és hogyan kell lefeküdni ahhoz, hogy az alvás nyugtató legyen. Az oktatás területén is törekszünk a hasznosításra. Figye­lünk a gyerekek és a szülők fejlesztésére, ezt szolgálja a „Légy tudatos szülő” programunk, a Baba-mama klub, a Babamasszázs, és a meseterápiás előadások. Célunk, hogy ne csak az írástudás, hanem a szellemiség is meglegyen a háttérben. Most dolgozzuk ki, hogy miként tudnánk még hatékonyabban oktani a gyermekeket és olyan hagyományos európai oktatási módozatokat ötvözni a modern irányzatokkal, ahol a kreativitás, a tehetség alapú gondozás, a lemaradók fejlesztése előtérbe kerül. És a gyerekeink boldogsága. Egy boldog gyerekből mindent ki tudsz hozni. Nem száz, de százötven százalékot is. A mi feladatunk megtalálni, hogy egy adott gyerek miben tehetséges. Életek csúszhatnak el, ha nem találja meg a szülő azt, amiben tehetséges a gyerek, és a szülőt ebben kell segítenünk. A végzettség, az általános műveltség és az értékrend legyenek értékalapú. Ne csak tárgyi tudása legyen a gyerekeknek. Ter­mé­szetesen teljesíteni kell az országos elvárásokat is, de mi többet szeretnénk adni a gyerekeinknek, érték alapon. Említeném még az egészség területét is. Tartjuk az Egészség napokat, helyben elérhetők kü­lönböző szűrővizsgálatok. Az idősekre oda tudunk figyelni az utcabizalmi hálózaton keresztül. A társadalmi támasz- és a közösségi kapcsolatok alapja is az utcabizalmi hálózat. Sokszor tudunk orvosokat, kezeléseket ajánlani, persze ez nem feladatunk, de ha tudunk segíteni…

A lényeg: Át kell fókuszálnunk a környezetünkre! Ne a pénzügy köré szerveződjön a gazdaság, a társadalom és a környezettel való bánásmód, hanem fordítva, a környezet legyen a középpontban. A közösségünkre kell fókuszálnunk, azaz a pázmándi lakosok testi-, lelki-, szellemi életminőségére, és utána jön a gazdaság és a pénzügy.

 

Dr. Szilágyi-Nagy Idikó

Imazászló

Az imazászló színes, négyszögletes textildarabok fűzére, melyeken szimbólumokat, tanítóbeszéd-részleteket, jókívánságokat, imákat helyeztek el. Ahogy a szél mozgatja a zászlókat, megsokszorozza az imák és jókívánságok erejét.

Az imazászlók készítése és kifüggesztése a tibeti buddhista irányzatok gyakorlói körében szokás. A buddhizmus 800 körül érkezett Tibetbe. Ezt megelőzően a tibetiek többnyire a bön életszemlélet hívei voltak, eredetileg a bön sámánok készítettek hasonló, színes zászlókat védelmi vagy gyógyító célból. Ahogy nálunk a kereszténység, úgy Tibetben a buddhizmus magába olvasztotta az ősi szokásokat: a buddhista gyakorlók a bön eredetű zászlókra szent mantrákat, jelképes személyeket, szimbólumokat festettek. A különböző színű zászlók meghatározott sorrendben követik egymást, a színek az elemeket jelképezik. Kék: űr (éter), fehér: levegő (későbbi irányzatokban víz), piros: tűz, zöld: víz (későbbi irányzatokban levegő), sárga: föld.

Gyakori félreértés, hogy az imazászlók imákat hordoznak különböző istenségek számára. (Talán abból a félreértésből ered, hogy a védikus kultúrában gyökerező vallásokat „többistenhitként” egyszerűsítik le.) Az imazászlók inkább a Buddha tanítása szerinti gyakorlás tartozékai, az imákat és jókívánságokat szétszórják, így azok minden lény hasznára válnak. (Gautama Buddha valamikor Kr.e. 6. és 4. század között élt. Tanításának egyik központi eleme az, hogy hogyan szabadulhatnak meg a lények a szenvedéstől még ebben az életben. Egyik elve volt, hogy a tant (dharmát) mindenkinek a maga nyelvén kell bemutatni, így tanításai rendkívül sokrétűen megközelíthetők, így például a Négy Mérhetetlenen keresztül. A Négy Mérhetetlen gyakorlása által a gyakorló az isteni lakhelyen születhet újra. A brahma-vihára négy erénye: szerető kedvesség, együttérzés, együtt örvendezés és derű.)

Imazászló

Egy példával bemutatva, az Om mani padme hum (vagy Om mani peme hung)

a tibetiek leggyakrabban használt imádsága, melyet bárki használhat átadás, beavatás nélkül. (Hat szótagos, csatlakozik még a fekete szín.) Jelentése körülbelül: „Nézd csak a drágakövet a lótuszban!”, „A gyöngy a lótuszban van.” Ez a mantra tisztító hatású, minden szótag egy-egy érzelmi szélsőségtől szabadít meg, az alábbiak szerint.

Om: büszkeség, ma: féltékenység, ni: szenvedély, vágy,

pad: előítélet, butaság, me: nyomor vagy a túlságos bírtoklási vágy, hum: gyűlölet, agresszió.

Sok típusú imazászló létezik. A szélparipa például a közelében tartózkodók „szerencséjét” növeli, a rossz végzetet jóra fordítja. Az imazászlón ló látható (Lung ta, azaz „erős/hatalmas ló”), hátán  három lángoló ékszert, ékkövet hordoz. Ezek a (történelmi) Buddhát, a Dharmát (a Buddha tanításai) és a Sanghát (gyakorlók közössége), azaz a Három Menedéket jelképezik.

Egy másik típus a jó egészség és hosszú élet zászlója, melyen a Buddha Hosszú Élet tanítóbeszéde található.

A kívánságteljesítő zászlón pedig egy védelmi ima olvasható, melyet Padmaszambhava gurunak (aki a Buddha tanításait Tibettel megismertette) tulajdonítanak.

A zászlókat nem szegik be, az időjárás hatására a textilek elbomlanak, a szél apró darabonként messze viszi őket, ahogyan az imákat és jókívánságokat is. A megfakult, elhasználódott imazászlókat hagyományosan a tibeti újévkor cserélik le. A régi imazászlókat elégetik, még a füstjét is arra használva, hogy a jókívánságokat terjesszék.

SZNI

Pázmánd ízei, – ételek, legendás sütemények

Új folyam V./1. szám

Pázmánd ízei_32017 jeles év Pázmánd történetében, hiszen az első írásos emlékhez viszonyítva, ebben az évben ünnepeljük fennállásának 500. évfordulóját. Az önkormányzat és a civil szervezetek sokféle színes programmal, hangulatos eseményekkel, történelmet, hagyományokat idéző kiállításokkal és az értékeket megőrző kiadványokkal készülnek megünnepelni a félévezredes jubileumot. A Hírvivő pedig rendre beszámol majd az előkészületekről és a rendezvényekről is.

A január csendes a faluban, hideg van, korán sötétedik, alig-alig merészkedünk az utcára, a nevezetes dátumhoz kapcsolódó első nagyobb tömegrendezvényre is várni kell még tavaszig. De az előkészületek azért már folynak, elkezdték például a Pázmánd ízeit felvonultató receptek gyűjtését. Az ízes téma gazdája Lukács Józsefné Nusika, a pázmándi Tájház gondnoka, akivel telefonon beszélgettem az ünnepi előkészületekről.

Pázmánd ízei_1– Azt gondoljuk, hogy a jellegzetes, Pázmándon gyakorta készített ételek, sütemények összegyűjtése ugyanúgy hozzátartozik a falu értékeinek megőrzéséhez és feltérképezéséhez, mint a tárgyi emlékek vagy a népszokások felkutatása, ápolása – mondja Nusi.

– A vakarcsról, mint a leginkább népies, Pázmándhoz kötődő ételről sokat hallottunk már…

– Természetesen a vakarcs se maradhat ki – folytatja –, de van még ezen kívül jó pár, honosnak mondható étel, amit gyakorta főztek nagyanyáink, és főzzük manapság is. Nem kell itt nagy dolgokra gondolni, mert ilyen például a pörkölt is, de az már talán jellegzetesnek mondható, hogy errefelé nemigen készítették a tejfölös csirkepaprikást, hanem inkább a rövidebb lére főzött, egyszerűbb csirkepörkölt volt a megszokott.

– Tehát a recepteken túl a szokások feljegyzése, ismertetése is cél…

– Igen, mert azt gondoljuk, ez is hozzátartozik a pázmándi néprajzhoz. A Nyugdíjas Klub tagjaival beszélgetve tűnt fel az is, hogy bár szinte mindenki kertjében ott voltak-vannak a különböző fűszernövények, mint például a rozmaring is, az ételek elkészítésénél mégse nagyon használták. S ha már szó esett a vakarcsról, hadd jegyezzem meg, hogy kutakodtam az interneten, és sok helyen találtam más falukhoz, tájakhoz kötődően is vakarcs recepteket, igen sokfélét. A pázmándi vakarcs szinte a legegyszerűbb, igazán hétköznapi étel volt, gyorsan összedobták és vitték ki a földeken dolgozóknak ebédre.

Pázmánd ízei_2

– Hogyan gyűjtitek a recepteket, tud-e ebben segíteni az újság?

– Mint mondtam, elsősorban sokat beszélgetünk. Ezek a beszélgetések nagyon érdekesek, izgalmasak, nem csupán ételekről esik szó, hanem annak kapcsán sok másról is, ami hozzátartozik a múltunkhoz, életünkhöz, szokásainkhoz.

– Vannak legendás receptgyűjtemények is, mint például a nemrég elhunyt Barna Kati nénié, akiről éppen ennek a lapszámnak a hasábjain emlékezünk meg…

– Igen, minden ilyen gyűjteményről is szeretnénk másolatot kérni, azt digitalizálni, s mint ahogy bármit, amihez hozzájutunk, írásban rögzíteni a neten. Terveink szerint a pazmand.hu weboldal egy aloldalán gyűlnek majd az anyagok. Ide mindenki feltöltheti majd azt, amiről úgy gondolja, hogy a témába vág.

– Amint kész lesz ez a webes aloldal, természetesen hírül adjuk, s azt is, miként lehet oda információkat feltölteni. Azt hallottam, hogy a pázmándi ízek különböző, az évfordulóhoz kapcsolódó eseményen is szerepelnek majd…

– A Pázmándi Spájzzal közösen tervezzük, hogy néhány hónap múlva, ha már szép idő lesz, elkészítjük majd a leginkább jellegzetesnek számító ételeket, süteményeket a Tájházban, s abból rendezünk egy kóstolót. A finomságokról fotók is készülnek majd, s ha elegendő anyag összejön, egy a pázmándi recepteket ismertető kiadványban is megörökítjük az utókornak – mondja befejezésül a Tájház vezetője.

Szabó Hédy

Receptes „mesekönyv”

Új folyam V./1. szám

Receptes mesekönyvPéterkém, iszik egy kávét? Ez a kérdés mindig elhangzott, amikor a nap valamelyik szakában betoppantam Tóth Józsefné Barna Kati néni Széchenyi utcai otthonába. Legtöbbször éltem a lehetőséggel, és beszélgettünk.

Egy dolgot állandóan elfelejtett Kati néni. Hogy nem szeretem a mikróban melegített kávét. Kértem, ne tegye be… – Tényleg! – mondta mindig, és nagyot nevettünk, hogy ismét elfelejtette.

Kati néni már többet nem kérdezi meg, hogy kérek-e kávét, Barna Kati nénit 2016. december 3.-án, a férje mellé eltemették a pázmándi temetőben…

Elnézést az olvasótól a személyes bevezetőért, de Kati nénit a mi családunk is nagyon szerette, a halála megrendítette. Termé­szetesen nem csak minket, hanem mindenkit, aki nagyon kedvelte, és sokan voltak ilyenek…

Kati néni a Tájházban kenyérlángost sütött a gyermekeknek… Korán reggel érkezett, és egész délelőtt készítette a kovászt, dagasztotta a tésztát, míg az végül, hosszas pihentetés után, a kemencébe került. Nagyon sok lurkó leste el, néhány meg is tanulta ezt a szép pázmándi hagyományt. Akit érdekelt, annak mesélte fiatalságának emlékeit, és közben tanította őket a kemencében, hagyományos módon sütött kenyér elkészítésére.

A falu és a Széchenyi utca „Barnakati” nénije volt ő. Amikor haza érkeztünk, vagy mentünk el otthonról, az autó ablakából mindig vetettünk egy gyors pillantást a kanyarban a háza felé. Nem kíváncsiságból néztünk be hozzá rendre az évek során. A bepillantást is a szeretet diktálta. Elkaptunk néha egy-egy mozzanatot, ahogy a kertjében kapálgat vagy eteti a tyúkokat, takarítja az udvart, túrja a földet, metszi a rózsáit, gondozza a virágait. Láttuk, hogy kapuja előtt milyen sokszor állt egy-egy bicikli. Már a színéről tudtuk, hogy melyik barátnője látogatott el éppen hozzá. Hogy Éva és lánya, esetleg Magdus, vagy éppen Lőrincz Jutka néni járt nála. Sokszor volt ott Farsang Kati néni is, a lányával, Judittal. Sorolni talán nem is kell, mennyien szerették, és ha kell segítették őt egy-egy bevásárlással vagy éppen azzal, amit kért. Nehezen járt, de a háza körül mindenhova elért, néha botra támaszkodva, hogy rend legyen mindenhol.

Ha az a konyha, ahol sokat tartózkodott – itt fogadta a betérő vendégeit is – mesélni tudna! Csaknem minden héten finom illattal telt meg a helyiség, és ha éppen akkor tért be hozzá valaki, nem kerülhette el, hogy a friss süteménnyel ne kínálja meg. Így aztán a kávé mellé sokszor került, Pati Julika Stefán szelete, Gabi-Kati bájglija /sic/, Kató szelete, Margitka rácsos süteménye, vagy Cséri Kati almás pitéje, netán Magdus krumplis pogácsája. Kati néni mestere volt a süteményeknek. Ezt hátrahagyott, és örök emlékül szolgáló, felbecsülhetetlen értékű, kézzel írott recept-jegyzetei is bizonyítják. Nem számoltuk össze, hány süteményt jegyzett fel élete során, de ha az oldalszámokat vesszük, ez a kincs több, mint kétszáz édességet rejthet. A naplójában 103 lap telt meg. Ha az unokák ellátogattak hozzá, Kati néni elővette receptes mesekönyvét, valahol felütötte, és a gyerekek tudták, hogy egy-két óra múlva élvezhetik a sütemények illatát és felejthetetlen ízét..

Czinkóczki Marcsival többször is jártunk Kati néninél a Hírvivőbe riportot készíteni, beszélgetni vele virágokról, karácsonyokról, a faluról, a szeretetről, az életről.

Marcsi így emlékszik rá: „…életem egyik legerősebb élménye volt, ahogy a régi karácsonyokról mesélt. Olyan volt, mint egy időgép, vagy egy varázslat, amely visszaszippantott Kati néni gyerekkorába. Abba, az amolyan „boldog nincstelenségbe”. Na­gyon örülök, hogy részese lehettem. Nekem is van tőle receptem, elkértem a sajtos rúd elkészítésének fortélyait. Az én receptes könyvemben így jegyzem: Barna Kati néni sajtos rúdja. Biztosan sokaknak van még receptje tőle, azokban biztosan tovább él! Boldog, teljes élete volt, hálás volt minden jóért, amit az élettől kapott, nem azt kereste, hogy mitől rossz valami, hanem azt, hogy mi volt a jó benne. Gazdag receptgyűjteményének hála, mindenki meleg szeretettel fog rá emlékezni, ha megsüt valamit az ő kincsestárából…”

Mára már kiürült a háza, nem lakja senki. A tyúkok és a macskák is elköltöztek, de a virágok száraz szárai jelzik, hogy valaha e háznak gondos, kedves lakója volt. Ha mostanában arra járunk, még mindig vetünk egy gyors pillantást a ház felé, pedig tudjuk, hogy már nincs miért. Sóhajtunk egy nagyot, és gördülünk tovább…

 

E.Várkonyi Péter emlékezete

Téli szünet után az iskolában

Új folyam V./1. szám

A 2017-es év tanulási hajrával kezdődött, hiszen január 20-án véget ért az első félév, s a gyerekek hazavihették a félévi bizonyítványt.

Téli szünet után az iskolában_1

Rohan az idő, lassan februárt írunk, de újságunk még adós a tavaly év végi sulis eseménybeszámolóval, képekkel is. Pedig az iskolásaink igen aktívek, ott voltak a falu szinte minden rendezvényén, s valljuk be, szülőknek, nagyszülőknek jól esik nézegetni a lurkók képeit akkor is, ha az a bizonyos esemény, amin készült, nem kifejezetten aktuális már.

Még a 2016-os év végén a templom jótékonysági rendezvényére a harmadikosok Luca napi szokásokkal készültek, a műsort betanította Federiné Mudrok Csilla és Kalászné Fuják Zsuzsanna. Iskolánk tanulóiból idén szeptemberben néptánc csoport alakult Kalászné Fuják Zsuzsanna vezetésével, s a csoport ezen a rendezvényen lépett fel először. Advent 3. vasárnapján a harmadikosok mellett felsős tanulóink is felléptek, versekkel köszöntötték a közeledő ünnepeket.

Utólag – mikor tudjuk már, hogy a hetekig teljesen befagyott Velencei-tavon sportolhattak a gyerekeink – értékeljük csak igazán, hogy a karácsonyi szünet előtt kicsiknek és nagyoknak tartott előadást a nyílt vizek veszélyeiről, a téli korcsolyázásról a vízi rendőrség. Ez a nagy hidegek miatt a mai napig aktuális is, mivel sokan felkeresték a Velencei-tavat, hogy a téli sportolással a gyerekek élvezzék a levegőzést a zord időben is.

„Történelmi emlék” még tavalyról, hogy a felsős tanulók rendhagyó óra keretében ismerkedtek Rákóczi Ferenc életével és a korabeli eseményekkel. Meg­néz­hették a tárogatót, a szabadságharc hangszerét és Nagy Csaba – aki nagyon érdekes előadást tartott – meg is szólaltatta azt.

Téli szünet után az iskolában_2

A téli szünet előtti utólsó eseményként iskolánk diákjai karácsonyi műsorral kedveskedtek társaiknak. Volt versmondás, zongorajáték, kürt, harmonika, furulya, jelenetek, énekkari bemutató. A műsor után a gyerekeket sportszerekkel ajándékozta meg a szülői munkaközösség, az iskolai alapítvány, valamint az alsósokat az osztály szülői munkaközössége, a na­gyok pedig egymást lepték meg apró személyes ajándékokkal.

A negyedik osztályosok Kará­csony első ünnepén Betlehemes jelenetet adtak elő, a műsort betanította Halász Károlyné, Kriszti néni.

A szünetről visszatérve a nyolcadikosok megírták a felvételi lapokat, most már lehet izgulni, hogy kit hova vesznek fel. Reméljük mindenkinek sikerül abba a középiskolába bejutnia, ahova szeretne!

 

Farsang Attiláné

A gyerekeink boldogsága a cél

Új folyam V./1. szám

A gyerekeink boldogsága a cél_2A hóesés, a fagy, és a még aznap este rájuk váró két és fél órás út ellenére sem hagyta ki a „Légy tudatos szülő” legutóbbi előadását a Hódi család. Az édesanyát, Hódiné Vereckei Annát arról kérdeztük, mi az, ami miatt a beígért nagymama látogatás ellenére sem mondtak le a programról.

– Pedagógus családból származom, jelenleg két kislány (Hanga 2,5 Heni 5 éves) édesanyja vagyok. Mindig is fontos volt számomra a tudatos nevelés. A tudatosság ellenére bennem is, és gondolom a többi szülőben is felmerül a kérdés: Jól csinálom? Jó úton haladok? Főleg akkor, amikor az életkori sajátosságokból fakadó dac és hiszti kisebb-nagyobb mértékben eluralkodik a gyerekeken. Ilyenkor jól jön egy kis támogatás. Az előadások alkalmával kiderült, igen sok szülő olvas otthon szakirodalmat, ami – őszintén szólva- engem meglepett, de nagyon örültem neki, hogy a környezetemben is sok a tudatos ember. Sajnos nekem az időm nem engedi meg, hogy ilyesféle szakirodalmat olvassak, ezért is nagyon örültem ezeknek a lehetőségeknek, ahol szakemberek tárják elénk több száz oldalnyi tudományos kutatás és tapasztalat eredményeit pár órában. Szerencsére bokros teendői mellett a férjem is a legtöbbször el tudott jönni, ha csak a legvégére, de akkor is ott volt, és ez sokat jelent nekem és a családnak.

– Mi az, ami hasznos volt az előadásokból?

– Hogyan figyeljünk a gyerekre, és tényleg figyeljünk, nézzünk a szemébe, tegyük le az épp aktuális tárgyat a kezünkből, és értően figyeljük őt (őket).

Hogyan oldjuk meg a gyermek problémáit öt lépésben, az értő figyelemmel kezdve a probléma felismerésén, megnevezésén, és megoldásán át.

A második előadáson kicsit elkanyarodtunk a témától, de szerintem ezt senki sem bánta, ugyanis különleges dolgokat tudhattunk meg az ételallergia következményeiről, a helyes táplálkozásról, ami a mostani vegyszerekkel teli világban talán az egyik legfontosabb dolog, ugyanis, mint megtudhattuk, nem is az agyunk irányít minket, hanem a gyomrunkban lévő enzimek, és ha belegondolunk, ebben van valami. És azt is megtudhattuk, hogy a gyermekek olvasnak a gondolatainkban.

Aztán egy megosztó előadás következett, amelyből mindenki hazavihette, ami számára fontos volt. Az élelmiszerek és a tiszta ivóvíz fontossága, az anya-gyermek kapcsolat kialakulása és annak fontossága már a fogantatás pillanatában. Itt is volt szó a gondolatolvasásról, a mozgás fontosságáról, a kreativitás megalapozásáról és fenntartásáról.

A gyerekeink boldogsága a cél_1

 

Legutóbb az anya-gyermek- és családi kapcsolatok megerősítésének játékos módjával ismerkedhettünk meg. A zord időjárás ellenére is szép számban megjelentünk, szépen kitöltöttük a rendelkezésre álló tetőtéri játszóházat. A játékok során megtapasztalhattuk, hogy gyermekeink mennyire bíznak bennünk, mindig megtalálják a kis „fészket”, amellyel mi anyukák várjuk őket. Átvihetjük őket akár Afrikába is a képzeletbeli tengeren, akkor is bíznak bennünk. Kicsit ők is megcsillogtathatták akaratukat a sárkány-király-hercegnős játékban. Nagyon jó volt, hogy az előadó mindig figyelt arra, hogy ne legyen nyertes és vesztes, mindig döntetlenre hozta ki az eredményeket, ezzel is erősítve azt, amit az előtte való pénteken tartott előadásból megtudhattunk, miszerint nem jó a verseny, mert valaki mindig utolsó lesz. És persze, amikor csukott szemmel kellett őket megtalálni, kiválasztani a többiek közül, az is hatalmas élmény volt. Végül pedig egy szép és tanulságos mesével lehettünk gazdagabbak.

Összességében mindig szép tiszta környezetben, finom teák és házias sütemények várnak minket, a jól felkészült szakképzett előadókkal együtt. Persze mindez nem valósulhatott volna meg, ha az óvodai dolgozók nem áldozzák ránk a szabad idejüket, és nem vigyáznak a gyerekekre, amíg mi szülők a könyvtárban az előadásokat hallgatjuk.

Az életre szóló szerelem receptje

Új folyam V./1. szám

Fejér megyében elsőként Páz­mándon, „Tarts szorosan!”- kapcsolatépítő tréning indul. Olyan párok jelentkezését várják – korlátozott számban –, akik nem távolodtak el egymástól, de szeretnék, ha visszatérne a kezdeti boldogság a kapcsolatukba.

Az életre szóló szerelem receptje_1

Ha sérelem, fájdalom ér bennünket a kapcsolatunkban, bizonytalanná válunk, az érzelmeinket hajlamosak vagyunk felfokozni vagy kikapcsolni. Olyanokat teszünk és mondunk, amik eltalálják egymás fájó pontjait, és elindít közöttünk egy negatív interakciót. A tréning ebből segít felismerni a kiutat.

A program Dr. Sue Johnson által kidolgozott nemzetközi tréning, amely az érzelmi fókuszú modellre (EFT) épül. Az EFT-t Sue Johnson és Les Greenberg alkotta meg az 1980-as években. Ezt a modellt pár-, család- és egyéni terápiáknál is alkalmazzák. Az EFT hatékonyságával kapcsolatban számos kutatást végeztek, és folyamatosan végeznek ma is. A párok 90 százalékánál tapasztalható javulás, elégedettebbek lesznek a kapcsolatukkal, ki­egyen­súlyozottabbá, a gyermekeik pedig boldogabbá válnak.

A tréning során a pároknak nem kell egymás előtt kiteregetniük a magánéletüket, csupán egy térképet kapnak, amelyet az életük során hatékonyan alkalmazhatnak.

A program 8 egymást követő héten 2.5-2.5 órás alkalmakból áll. Az elsőt február 14-én, Valentin napon, 17:30-kor tartjuk a Boráriumban.

Jelentkezni a 06 30 484 9484-es telefonszámon lehet, február 7-éig.

További információ: P. Horváth Ágnes „Tarts szorosan” tréner

pehorvathagi@gmail.com

„Szupertüsszencs” és „Rémisztő kezek” az óvodában

Új folyam V./1. szám

Shrek sem bírta sokáig, végül zsebkendőbe tüsszentett, a mikrobák pedig látványosan menekültek a szappan elől. A népegészségügyi program munkatársai január elején játékosan tanították a kicsiket az egészségvédelemre.

Szupertüsszencs_2

A mikrobák változatos világa kelt életre először a Pitypang Óvoda középső és nagycsoportosai előtt. Az izgalmas, és tanulságos meséből kiderült, hányféle mikroorganizmus vesz körül bennünket a világban az apró vírusoktól a baktériumokon át, egészen a gombákig. Sürgő-forgó világukból nem hiányoztak a hasznosak és az egészségre károsak sem.

Ezek után már minden kicsi azonnal fújta, hogy Shrek tüsszentése nyomán a fehér papírcsíkot bepöttyöző zöld foltocskákban mik lakozhatnak. Miután mindenki jól szemügyre vette, hogy milyen messzire jutnak az ogretól a bacilusok, nem volt olyan, aki ne akart volna zsebkendőt tartani az orra elé.

Szupertüsszencs_3

Míg a csoport egyik fele Shreket tanította az illemre, a másik látta, hogy menekülnek a bacik a szappan hatására. Ezt a kísérletet vízbe szórt őrölt feketebors és folyékony szappanba mártott fogpiszkáló segítségével figyelhették meg az ovisok.

Aztán jött az árulkodó UV lámpa, amely könyörtelenül megmutatta, ki nem mosta le alaposan a tenyeréről a kézfogás után ráragadt krémet.

Szupertüsszencs_1

Az óvodánkba a tudományos kísérletek az egészségügyi kormányzat e-Bug programja keretében jutottak el. Ennek célja, hogy játékosan vezessék be az egészségfejlesztők a gyerekeket a mikrobák világába, a fertőző betegségek terjedésének megelőzésébe.

Szupertüsszencs_4

A programot Fejér megyében először 2014-ben mutatták be, 2016-tól a kormányhivatal biztosította a felszerelést, és így lehetővé vált a széles körű ismeretterjesztés. A Fejér megyei népegészségügyi szakemberek tavaly mintegy 100 intézménybe látogattak el. Az e-Bug eredetileg iskolásoknak szól, ám amikor azt bemutatták a védőnőknek, az ő kérésükre az óvodai változatot is kialakították. Külön köszönjük Csapó Éva, Csóka Erika és Marton János egészségfejlesztőnek a nagyon tartalmas és színvonalas délelőttöt, amellyel ismét sok ismerethez juttathattuk a pázmándi gyerekeket.

A Magyar Kultúra Napja – kicsiknek

Új folyam V./1. szám

A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük január 22-én annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát. A nevezetes nap alkalmából már évek óta versmondással emlékezünk meg óvodánkban is e jeles napról.

Magyar Kultúra Napja_1

A gyerekek a szülők segítségével készültek a meglepetés versekkel, amelyeket ezúttal az óvoda új mikrofonjába mondhattak el. Régóta vágytunk már arra, hogy a halk, bizonytalan, első próbálkozások mindenki füléhez eljussanak, és most első alkalommal a karácsonyra kapott új hangfal és erősítő segített ebben.

Mindhárom korosztályból bőven volt vállalkozó, a gyerekek kétharmada aktívan részt vett a versmondáson, a többiek pedig ámulva hallgatták a számukra ismeretlen verseket.

Külön örültünk a kiscsoportosok szerepléseinek. A nagyok közül többen már igazi kis „szavalók” voltak, és örömmel fogadták a megérdemelt tapsokat.

Magyar Kultúra Napja_2

A résztvevők emlékplakettet, mesekönyvet, kifestőt kaptak, ezzel jutalmaztuk a kicsik és a szülők aktivitását.

 

Domak Tiborné és Pordány-Horváth Ágnes
óvodapedagógusok

Egyházi hírek

Új folyam V./1. szám

Beszámoló a 2016-os évről

Egyhazi hirekbe_1Kedves híveink, mint azt tapasztalhatták, 2016-ban a vasárnapi szentmisék páros hónapban 11 órakor, páratlan hónapban 10 órakor kezdődtek, amit Önök rugalmasan követtek. Január hónapban rögtön az első vasárnap volt a vízszentelés. Szent Balázs püspök ünnepén az egyház Balázs áldásban részesítette a híveket. Február 14-én, hamvazószerdán kezdődött a böjti időszak. Nagyböjt pénteki napjain már igen kevesen, de keresztutat jártunk templomunkban, és nagypénteken kevesen, de a kálvárián is. Március 26-án a nagyszombati szertatást Kótai Róbert tábori lelkész atya celebrálta, a szertartást gyertyás körmenet zárta. Március 27-én, húsvétvasárnap az ünnepi szentmise után a plébániakertben a gyermekeknek tojáskeresés volt, ahol a legügyesebbek jutalomban részesültek. Május elsején vasárnap köszöntöttük az édesanyákat, nagymamákat, és áldásban részesültek a tűzoltóink. Május 24-én Pünkösd vasárnap reggelén keresztutat jártunk fent a Kálvárián. Május 29-én volt az Úrnapi körmenet, melyet Tallér Krisztián plébánosatyánk tartott. Június 5-én vasárnap volt az elsőáldozás ünnepe, ahol 10 kisgyermek járult először az Úr asztalához. Június 26-án együtt örülhettünk és ünnepelhettük Nagy Sándor atya újmiséjét, amely után jó hangulatban, agapé keretében késő délutánig beszélgettünk az atyával és családjával. Július 24-én az időskorúak szentmiséje és áldása volt, betegek kenetének kiszolgáltatásával Szent Anna ünnepéhez kapcsolódóan, majd a templom előtti téren a személygépkocsikat áldotta meg Krisztián atya. Augusztus 20-án Tallér Krisztián atya tartotta a szentmisét, ami az önkormányzat ünnepségével zárult. Augusztus 21-én együtt köszönthettük a gyémánt-, arany- és ezüst menyegzős párokat. Szeptember 7-én este hagyományosan szentmisével, rózsafüzér imádsággal, énekekkel köszöntöttük égi édesanyánkat. Szeptember 11-én Veni Sancte, tanévnyitó szentmise volt az iskolás gyermekeknek és fiataloknak, akik tanulmányaikhoz kérték a Szentlélek megerősítését. Szeptember 25-én kihelyezett szentmise keretében megszentelésre került a hegytetőn újra rendbe hozott Három Kereszt. Október hónapban felállványozták templomunkat, és elkezdődtek a felújítási munkálatok. November 1-jén, Mindenszentek ünnepén, a temetői Nagy Keresztnél emlékeztünk halottainkra. November 2-án, Halottak napján gyászmise volt elhunyt hozzátartozóink lelki üdvéért. December 10-ére hirdettük meg a „MI TEMPLOMUNK NAPJÁT”- amelyre mindenkit szeretettel vártunk, s a másnapi szentmisében ünnepeltük templomunk főbúcsúját. Nagyon hálásak vagyunk az összefogásért és az adományokért, amellyel a templomi felújítási munkálatok kivitelezését biztosítják. Hálásan köszönjük továbbá a fellépőknek, hogy ingyenesen vállalták a közreműködést, és így nagyon szép műsorokat láthattunk, hallhattunk. Az agapé után a gyermekek nagy örömére messze földről megérkezett a Mikulás is közénk. Köszönjük a felajánlott fenyőfákat, és a segítők áldozatos munkáját, amellyel ünneplőbe öltöztették templomunkat. December 24-én az éjféli szentmisét Kótai Róbert tábori lelkész atya tartotta. December 25-én az iskolások a szentmise elején bemutatták betlehemes játékukat. Köszönöm nekik a felkészülést, valamint Farsang Attiláné Ilonkának a segítséget.

Köszönjük a hívek eddigi adományait templomunk rendbetételére. Továbbra is kérjük a kedves pázmándiakat és minden jószándékú embert, hogy anyagi lehetőségeikhez mérten támogassák templomunkat, hiszen ez a templom mindenkié. Hálásan köszönjük!

2016-ban 5 jegyespár kötött szentségi házasságot, s 12 kisgyermek részesült a keresztség szentségében. Idén sajnos sok testvérünktől vettünk búcsút a temetőben, 13 férfitől és 16 nőtől. A tanévben 120 gyermek vesz részt hitoktatásban az iskolákban és az óvodában.

Egyházi gyűjtés 2016-ban 6 alkalommal volt, összesen 106.430 Ft értékben, amelyet továbbítottunk az Egyházmegyei Hivatalnak. Január 24-én 12.470 Ft, március 7-én a katolikus iskolák javára 20.860 Ft, április 24-én a menekültek javára 30.970 Ft gyűlt össze. Október 17-én a Péter fillér összege 14.230 Ft volt, október 25-én a missziós gyűjtés 15.240 Ft, november 24-én a Karitasz gyűjtés pedig 12.660 Ft.

2016-ban a templom felújítására összesen 5.255.400 Ft adomány gyűlt össze, amit nem tududnk elég hálásan megköszönni! Ebből névtelen adományozótól származik 3 millió forint, évközben a hívektől kaptunk összesen 1.517.400 Ft-ot, a Juló néni által beszedett összeg 118.000 Ft, a Kató által beszedett 33.000 Ft, a Vera néni által gyűjtött támogatás pedig 12.000 Ft volt. A „Mi templomunk napján” 575.000 Ft gyűlt össze. A fenti összeghez a köztársasági elnök úrtól kaptunk még 2.000.000 Ft-ot számlán lekötve, ez jelenleg 2.207.538 Ft már.

A templomi felújítással kapcsolatos eddigi, teljesített kiadások összesen 6.966.995 Ft-ra rúgnak. Ebből az EON földkábel a tervezett 302.035 Ft helyett végül 256.315 Ft lett, mert rövidebb volt a tényleges távolság, az Épfa Kft.-nek a tetőszerkezet megerősítéséhez faanyagra kifizettünk 419.640 Ft-t, az ehhez kapcsolódó daruzás munkadíja 40.000 Ft-ba került, a RIZOLIT Bt. (Igar Péter műszaki ellenőr) munkadíja 127.000 Ft-ot tett ki, a TÓ-Vill Bt.-nek a villanyszereléshez szükséges anyagokért fizettünk 163.500 Ft-ot, s kifizettük már a BAZALT Kft. kivitelező 1. részszámláját is, ami 5.960.500 Ft volt.

A jövő évi stóladíjak változtatásáról egyelőre nem kaptunk értesítést.

Az elmúlt évben, illetve években több család nem fizetett egyházi hozzájárulást. A hozzájárulás mértéke minimum 2500 Ft/ kereső, egyébként pedig a kereset 0.05 % -a. Van, aki ezt már 4-5 éve nem rendezi. Több hívő teljesen megtagadta a fizetést. Érdemes tudni, hogy szertartás kérése esetén visszamenőlegesen kérhető ez az összeg! A templomunk mindenkié, és azt csak az egyházi hozzájárulásokból tudjuk fenntartani, ezért kérjük szeretettel, ha tehetik, rendezzék elmaradásaikat! 1718 óta bizonyosan többször kellett áldozatot hozni elődeinknek is, hiszen átélt ez a templom már tűzvészt, háborúkat, természeti csapásokat. Most pedig ismét nagy segítségre szorul. Ilyen szép templom nincs a környéken, tegyünk érte, őrizzük meg az utókornak!

A plébánia hivatali ideje minden vasárnap a szentmisék előtt és után van itt a sekrestyében, egyéb esetekben a kiírt telefonszámokon bármelyik hivatalos személy elérhető.

Minden eseményről (temetés, keresztelő, esküvő, sírkőáldás, gyászmise) egyeztetés miatt mindig valamely hivatalos személy értesítendő. A telefonszámok megtalálhatók a templomban, a plébánia hirdetőtábláján.

Végül szeretném megköszönni mindenkinek, aki bármilyen csekély dolgot tett a múlt évben egyházközségünkért, templomunkért, plébániánkért. Az önzetlen segítséget, amelyre mindig számíthatunk, ha szükséges. Köszönet az összes képviselő társamnak, akik szívükön viselik a feladataikat, és segítik munkájukkal az én munkámat.

Hálásak vagyunk Krisztián atyának papi munkájáért, hiszen mindig igyekszik a hívek segítségére lenni. A Jóisten adjon neki erőt további munkájához.

Minden kedves hívőnek kívánunk a Jóisten áldásában gazdag 2017-es esztendőt!

 

Hittanos tudnivalók:

Az idei évben is, mint mindig, a harmadik osztályos gyermekek készülnek a szentáldozásra. Ebben a tanévben újra bérmálás is lesz. Mindkét szentség felvételéhez szükséges azonban az a tudás, amely megalapozza a keresztény életet. Ezért kérem a szülőket és a gyermekeket egyaránt, hogy a szentmiséken való megjelenésről ne feledkezzünk el! Mivel csak akkor tanulunk meg valamit, ha azt sokszor gyakoroljuk, ahhoz, hogy a szentmisén való megjelenés szokássá váljék, igen fontos a kisgyermekek szentmisére hozatala, rosszabb esetben küldése. Persze a mai rohanó világban nem kis áldozat ez, de gondoljuk csak végig mennyi másra fordítunk ennél sokkal több időt! A rendszeres szentmisén való részvétellel tanulják meg gyermekeink, hogyan kell viselkedni a templomban, a közösségben, itt találkozhatnak a szertartás menetével, és megtapasztalhatják a közös imádság erejét is.

A bérmálkozásra készülő nagyobb gyermekeinknél fontos lenne az is, hogy kialakuljon a rendszeres lelkiismeretvizsgálat és a szentgyónás menete. Hiszen amikor kisiskolásként megtanuljuk a gyónást, akkor a bűneink nem olyan mértékűek, mint felnőtt korba lépő fiatalként. Sajnos ezt sokan elfelejtik. A szentmise elején lévő gyónás csak a bocsánatos (kisebb) bűneinket törli el, más bűnök alól nem ad feloldozást, ahhoz szűkséges a teljes gyónás is. Nem csak lelki életben kell fejlődni a szentségfelvételhez, hanem tudásban is, így mindkét esetben, az elsőáldozás illetve a bérmálkozás előtt is, vizsgázni fognak a gyermekek. Az alapvető tudás az imádságok és a tízparancsolat, amely kiegészül elsőáldozóink esetében a bűn, a bűnbocsánat, az Oltáriszentség alapításával, és ezek Jézussal való kapcsolatának ismeretével. Nagyobbak esetében hitünk tömör ismeretével az Ószövetségtől kezdve, Jézus életén át az Egyházunk ismeretéig. Ami nem kis feladat egyik esetben sem. Ehhez a tanórákon minden segítséget és tudást megpróbálok átadni, de szükséges lesz a kiadott anyagok otthoni forgatására, tanulására is. Ehhez és ebben kérem a szülők segítségét, amelyet előre is hálásan köszönök, hogy minden gyermek magabiztossá váljék hitének ismeretében.

Az elsőáldozás tervezett időpontja: 2017. 05. 21. vasárnap!

A bérmálás időpontja: 2017. 04. 23. vasárnap!

Bérmaszülői feladatot csak az vállalhat, aki maga is meg van keresztelve, volt elsőáldozó, bérmálkozó, betöltötte a 16. életévét, valamint ha házasságban él, az egyházi, katolikus kötés legyen, és aki nem áll egyházi büntetés alatt. Ami azt jelenti, hogy akinek már volt egyházi házasságkötése és elvált, de jelenleg is új házasságban él, azt csak abban az esetben tudjuk elfogadni bérmaszülőnek, amennyiben az Egyházi Bíróság is érvénytelenítette korábbi házasságát. Ellenkező esetben az illető nem lehet bérmaszülő! A bérmaszülők és a megbérmáltak esetében is fontos, hogy aki nem helyben vette fel a szentségeket, annak igazolást kell hoznia az illetékes plébániáról. (Lásd: Egyházi Törvénykönyv keresztszülőkre vonatkozó paragrafusok: 872. kán. – 874. kán., bérmaszülőkre vonatkozó paragrafusok: 892. kán. – 893. kán.)

Halász Károlyné Kriszta világi elnök

Trabant apáról-fiúra

Új folyam V./1. szám

A közelmúltban betértem a falunkban Szendrei Szilárd kárpitos műhelyébe, és a sok szerszám és kellékek mellett olyat láttam, hogy a szájam is tátva maradt… Műhelyének szomszédságában egy gyönyörű Trabant állt. Igaz nem volt még teljesen felépítve, de már így is mutatós volt. Igaziból nem az autó miatt mentem, de a látvány magával ragadott. Remélem Önöket is..

Trabant apáról-fiúra_2

Szendrei Szilárdot igen sokan ismerik. Nap mint nap veszi kezelésbe a csaknem szemétbe került bútorokat, hogy azután a keze alól gyönyörűen felújítva kerüljenek vissza a tulajdonoshoz. Szép munkája mellett a régi Trabantok szeretete és az autók imádata fűti.

Édesapámnak volt egy Trabantja – kezdi a történetet. A család azzal járt mindenfelé. Nem kellett szerelőhöz vinni, mert atyám értette ennek az autónak minden baját. Maga szerelte, és természetesen én is mindig ott voltam mellette. Így azután én is megszerettem ezt a típust. Akkoriban nem sokaknak volt autója, így ez a Trabant nagy értéknek számított. Vigyáztunk is rá nagyon. Én is, nagy becsben tartottam, tizennyolc évesen azon tanultam vezetni, majd 3-4 évig aztán már én használtam.

Ahogy mindenkinél lenni szokott, Szilárd sem az autós iskolában tanult meg vezetni. Mellékutakon járt a kétütemű 601-es típussal. Néha járhatatlanokon is, kerülve a rendőröket és az ellenőrzéseket. S amikor már tökéletes volt a tudása, 18 évesen levizsgázott.

Innentől a Trabanttal óriási örömök vártak rá. Barátaival gyakran ment kisebb túrákra és büszkén mutatta mindenkinek a tunningolt autót, amelybe valósággal beleszeretett. Akkor még az volt a fontos, hogy hangos legyen benne a zene és a kipufogó „zenéje” is ámulatot keltsen. Imádta a kétütemű szagát – ez máig így van – és imádta, hogy maga is értett a négykerekűhöz. Az idők múlásával az autó is öregebb lett, így el kellett adni. Százezer forintot ért az eladáskor az, ami új korában 47 ezer volt, és csaknem 4-5 évet kellett várni, míg át lehetett venni az újat a csepeli Merkur telepen.

Trabant apáról-fiúra_3

Eladtuk a járművet, de kellett egy másik. Találtunk is Puszta­szabol­cson egy gyönyörűt. A 27 éves autó ára 170 ezer forint volt. Tip-top volt rajta minden. Egy védőnő családja adta el. Vigyáztunk is rá nagyon, de meg is hajtottuk, ha kellett. A 24 lóerő nem engedett nagy sebességet, de a
90 km/ órával mindenhova eljutottunk. Aztán jött egy újabb időszámítás..

De a Trabant iránti szerelem ma sem múlt el. Barátaival azon fáradozott, hogy megépítsenek egyet, egy igazán kedvükre valót. Sokat dolgoztak rajta, csiszolták, esztárgálták, szerelték, kárpitozták. Megépítettek egy gyermekkori álmot, nagy tunninggal. Az alkatrészeket börzén vásárolták és mára már elmondható, hogy egy teljesen új autó az övék. Egyelőre a felnőttek élvezik a „sebességet” benne, de ha a 6 éves fia felnő, 12 év múlva ő is örököl egyet, mint Szilárd is az apjától egykoron. A környéken biztos, hogy szem nem lát ilyet, ilyen csodás kétkezi munkát. Szilárd egy barátja nemrégen tunningolt magának is egyet, annak az ereje 192 lóerő lett. Csak a rendőr ne üldözze, mert talán soha nem éri utol… Igaz, a forgalmiban se ez az adat szerepel, de a hobbi mindent megér!

Szilárd, családjával minden hétvégén, ha elérkezik a péntek, az utolsó munkanap, már készül a szombatra. Ilyenkor a család elmegy fagyizni, vagy az anyjukhoz látogatóba, persze mindenhová az „új” Trabanttal. A gyerek azért élvezi a járgányt, mert utazhat benne, a papa meg azért, mert ő építette. Majd, ha elérkezik a hétfő, Szendrei Szilárd átül a hétköznapi, 130 lóerős autójába, és vége az álmodozásnak…

Trabant apáról-fiúra_1

Az NDK egykori polgárai ma már vegyes érzelmekkel tekintenek a Trabant 601-re, hiszen az mai napig a volt Kelet-Németorszg egyik fő szimbólumának számít. Európa más részein, főleg keleten az autó még mindig nagy népszerűségnek örvend, de az emberek többnyire már inkább gyűjtői és hobbi céllal vásárolják, mintsem napi használatra. Világszerte sok Trabant 601 rajongói klub létezik, rendszeres találkozókkal és a rally versenyeken is időről-időre feltűnik ez a típus. Akit érdekel, az sok érdekességet olvashat még a www.trabant.hu oldalon.

 

A Trabant „titkot” a sufniban
E. Várkonyi Péter fedezte fel

' .